Ha hihetünk a kormány bejelentésének, akkor állni fog az új Erkel Színház. Ha viszont az utóbbi húsz év tapasztalatainak hihetünk, akkor inkább az a valószínű, hogy négy év múlva ilyenkor gyakorlatilag bárhol e vihar tépte kilencvenháromezer négyzetkilométeren magasodhat majd egy új kulturális létesítmény, kivéve a Köztársaság teret; s hogy az a valami alkalmas lesz-e operajátszásra, nos, arra is csak a javíthatatlan hazardőrök fogadnának e pillanatban. Ezen aztán boronghat is az ember, hiszen a kormány terve céljait tekintve igen praktikus. Elvégre 1. a mai Erkel Színház tényleg megérett a lebontásra, 2. az Operaházat hamarosan föl kell újítani, és operát játszani a majdani munkálatok alatt is célszerű lesz valahol. Más kérdés, hogy operát játszani azért Pest más színházaiban is lehet (most is megteszik), s hogy a tervezett intézmény, minden praktikuma dacára, ma legfeljebb égi tünemény. Tervek, engedélyek és legfőképp pénz nélkül szélnek eresztett lufi: valami, amire fejben huszonöt évre előre elköltöttünk évi 3,1 milliárd forintot (tessék csak beszorozni!), valójában viszont nem adtunk rá egy huncut vasat sem. Ami különösen annak fényében csúnya dolog, hogy nyolcadik éve ostorozzuk a Fidesz-kormányt, amiért a Művészetek Palotája megépítésekor ugyancsak az utána következők kontójára kötött rossz üzletet a magántőkével.

Mindez viszont azért különösen fájdalmas, mert ezzel a bejelentéssel világossá vált: két kormányzati ciklus telt el anélkül, hogy a balliberális erők hozzáadták volna a maguk alkotását Magyarország kulturális intézményhálózatához. Nem tettek mást, mint nekilódultak a hullámvasúton, amelyre a Fidesz ültette fel őket, és ott sikítoztak hét és fél éven át. Költségvetésüket megszabta az adósság, amelyet a MüPa kifizetetlen cechje jelentett, gondolkodásukra pedig ránehezedett a döntésképtelenség.

Pedig megtehették volna például, hogy visszatérnek a korábbi ciklus jövőre tekintő terveihez, és megvalósítják a digitális könyvtárat, ami egyébként is elbliccelhetetlen feladat a XXI. században. Esetleg tartják magukat az első elképzeléseikhez, és kezdenek valamit a budai Vár szégyenfoltjával, a Dísz téri rommal. Netán épülethez juttatják az Építészeti Múzeumot, vagy ígéretükhöz híven tető alá hoznak egy rendes műszaki múzeumot, amely a világon mindenütt tuti sikernek számít. Esetleg, ha mást nem, hát megcsinálják végre az általuk kitalált dizájnközpontot, amelynek átadása - névleg legalábbis - hatodik éve nevetséges hivatali tilitoli miatt halasztódik, az Erzsébet téri épület pedig lassan rosszabb állapotban lesz, mint buszpályaudvar korában volt.

Ehhez képest kicsit elkésett gesztusnak tűnik, hogy most bejelentették: ha minden jól megy, jövőre akár le is lehet tenni egy többcélú kulturális központ alapjait a Köztársaság téren. S hogy mi lesz majd 2013-ban? Arról fogalmam sincs. De úgy emlékszem, egy Fidesz vezette kormány választás előtt nem alapozni, hanem avatni szokott.