A 2016-os olimpia megrendezésére kandidáló tokiói pályázat vezetőjének látnoki képességei bámulatosak: ő már akkor biztos volt abban, hogy az Egyesült Államok első embere tiszteletét teszi a hét év múlva esedékes ötkarikás játékok helyszínéről döntő koppenhágai NOB-ülésen, amikor maga Obama még úgy gondolta, elég lesz nyomatéknak a kedves felesége, továbbá az elektronikus média legnagyobb tengerentúli sztárja, Oprah Winfrey is. Aztán mégis az lett, amit Takeda úr vizionált: zsúfolt programjába Obamának sikerült beszuszakolnia egy 18 órás villámvizitet; amerikai elnök első ízben tette tiszteletét a sorsdöntő voksoláson.

Valószínűleg megértették vele - ha addig esetleg nem tudta -, hogy a játék jó ideje nem babra megy. Pierre de Coubertin, a modern kori olimpia szülőatyja a sport csúcstalálkozójának álmodta "gyermekét", és még a hatvanas-hetvenes években a NOB-ot irányító Avery Brundage is volt annyira naiv, hogy úgy vélje, az élet áruházában a sport a játékosztály. Mai fejjel csacsi gondolatok: az olimpia évtizedek óta főként gazdasági projekt, és csak azután sportos csúcsvetélkedő. Ötkarikás játékokat rendezni két évtizede egyet jelent bizonyos városok - és gazdasági környezetük - meggazdagodásával. Az utolsó veszteséges olimpia az 1976-os montreali volt; Québec tartomány lakói máig nyögik financiális következményeit. Az 1980-as moszkvai olimpiáról, milyen meglepő, nincsenek zárszámadási adatok, az azonban biztos, hogy az 1984-es, ugyancsak csonka játékok már busás hasznot hozott, köszönhetően elsősorban a pénzügyi zseni Peter Ueberrothnak, aki fontossági sorrendként első helyen a bevételeket jelölte meg. El is könyvelhetett 250 millió dollár hasznot; utólag kit érdekel már, hogy a Los Angeles-i versenyeket szervezésileg a legrosszabbak közé sorolják...

A minőségi változást a televíziós, továbbá a támogatói bevételek hozták. Az amerikai NBC tévétársaság korábban álmodni sem mert pénzeket fizet a közvetítési jogokért - a végösszeg közelíti az egymilliárd dollárt. A NOB további százmilliókat vasal be kiemelt (és kiváltságos) cégektől. Az olimpia óriási üzlet lett; még szerencse, hogy oldalvízen versenyeket is rendeznek. Azért az jellemző, hogy a prezentáción csupán a szerepeltek még kategóriába fértek be olyan korábbi sportsztárok, mint Pelé vagy éppen Michael Jordan. A politikai flottafelvonulás jó ideje divat, csak nem mindig eredményes. A 2000-es olimpia helyszínéről döntő monte-carlói ülésen Manchestert John Major brit miniszterelnök képviselte; jelen volt török és kínai kollégája is - végül mégis Sydney nyert. Most meg - Obama dacára - Rio de Janeiro. Pedig Schmitt Pál magyar NOB-tag előzetesen úgy vélte, hogy három városban - Chicagóban, Tokióban és Madridban - akár egy év múlva is kezdődhetne az olimpia. Mégis Rio nyert; ennyit a szemlebizottság munkájának kollégák általi megítéléséről.

"Az utolsó héten a terveken már nem lehetett csiszolni, maradt tehát a lobbizás, az egyenkénti meggyőzés" - írta csütörtökön az MTI. A lényeg alighanem ebben a mondatban rejlik.