Soha, semmilyen körülmények között ki nem derül, hogy ilyenkor az egészségügy vív totális, minden kórteremre kiterjedő harcot a pénzeiért, miközben néhol milliós értékben selejteznek lejárt szavatosságú pirulákat, vagy valóban, eljutottunk a falig. Mert az is háborús helyzetre emlékeztet, ha nem képesek gyógyítani, csak megmenteni, ahogy ígérték. De ha már fájdalomcsillapító sincs - az nem egyszerűen háború, hanem totális kapituláció.

Az egyik ágyon a biztató mosoly, hiszen a fájdalomcsillapítót ajánlgató hölgy másnap megy haza, a másik nem mer hinni a fülének. Ez nem történhet meg. Ilyen tétekkel játszik bármely kormányzat, ha megpróbálja beállítani a beteget. Ha mellényúl, politikai öngyilkosságot követ el, miközben nem tudhatja, hogy nem tett-e ennél is rosszabbat, nem okozott-e elkerülhető fájdalmat azoknak, akik egyébként is szenvednek: fájdalomtól, félelemtől, nyavalyától. A beteg gyógyulni, az orvos gyógyítani akar. Ehhez pedig pénz kell - mondta a kórházszövetség egyik vezetője a kormányzattal való keddi megállapodás után. Mert pénz lett.

Előtte még a kormány vett fel látszólag jól védhető pozíciókat: a tárca fontosnak tartotta kiemelni, hogy recesszió van a gazdaságban, és ez a GDP 6,7 százalékos csökkenésével járt. Ennek következtében a gyógyító-megelőző kasszából 13 milliárd forintot zároltak. A válság hatására az E-Alap bevétele e 13 milliárd forintnál nagyobb mértékben csökkent. Nem tartották korrektnek, hogy a kórházak a minisztériumra mutogatnak, miközben saját felelősségükről egy szó sem esik. Az egészségügy világosan beszél: nem érdekli a krízis, a szenvedők fájdalma nem lesz kisebb azzal, hogy a pénz elfogyott a világból. Sőt, nagyobb lesz. Vegyenek el mindenkitől, tőlük ne. A Weborvos című orvosi lap a keddi megállapodást azzal foglalta össze, hogy a kormány beadta a derekát. Mintha tehát elfogadta volna a logikát, miszerint a kórház azílium, menedékhely, ott nem érheti utol a civil világ az áldozatokat. Hiszen az év elején a kormány a helyzetre való tekintettel 13 milliárd forintot zárolt, s most lényegében éppen ennyit adott vissza, azzal, hogy jövőre még rátesz több mint kétszer enynyit. Itt eltörölte a válság hatásait.

A kórházi követelések jelképes zöldje lassan a Fradi-indulót idézi: zöld zászlók, zöld sasok, szárnyaljatok. Csakhogy tudható, hogy mindig így kezdődik, majd úgy folytatódik - hogy történetesen az 1999-es Orbán Viktort idézzem: - hogy egy ilyen feneketlen kútba, mint az egészségügy, vétek számolatlanul önteni a pénzt. Előbb fogadóképes helyzetet kell teremteni.

Azóta se találta meg senki a megoldást. Tegnap a kórházaknak volt igazuk, holnap majd rájuk csodálkoznak, merre jár a sok milliárd. Valljuk be: csak a gyógyszert ismeri mindenki, az egészséges élet titkát még nem.