A lengyel parlament azonban nem ezer évvel ezelőtt, hanem most határozott úgy, hogy a pedofíl elkövetőt (gyógyszeresen, azaz valószínűleg visszafordíthatóan) ivartalanítják, s ugyanazzal az ítélettel több mint egy évtizedre börtönbe is küldik. Ilyen (demokratikusnak mondott, "kollektív bölcselet" alapján elhatározott) kegyetlenségre nem találni példát! Noha, több mint valószínű, hogy a törvény hatálybaléptetéséhez szükséges további feltételek nem lesznek adottak, félek, hogy a barbár tervnek nálunk is lesznek hívei.

A terv ostoba, mellőzi (netán tagadja) aktuális tudományos és erkölcsi ismereteinket. Gonosz és kegyetlen, mert a pedofíliát bár betegségnek ismeri el (hiszen kényszergyógykezelést ír elő), ám a meggyógyított beteget (aki már nem ismételheti meg a bűnt) évtizedekre börtönbe is zárja. Ez igazi céltalan kegyetlenkedés, mely archaikus (sötét középkori) felfogáson alapul. A modern humanista szemlélet sem szereti a bűnt, de az öncélú büntetést (a bosszút), értelmetlennek tartja. A humanista nem egyszerűen büntetni akar, hanem a bűnöst bűnbánatra késztetni. Az őszinte bűnbánat a (legjobb) bűnmegelőzés. A gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményre való hajlam kétségtelenül kóros állapot. Az ebben szenvedőket nem szabad (kegyetlen büntetéssel) fenyegetni, hanem rá kell bírni őket, hogy orvoshoz forduljanak, mielőtt engednének a bűnre kísértésnek.

A (kémiai) kasztráció nemcsak a kóros irányultságú nemi vágyat, hanem mindenfajta libidót és nemi képességet (időlegesen) megszüntet, vagyis nem ígérhetünk a páciensnek életminőség-csökkenés nélküli terápiát. De békét önmagával és a világgal talán igen. És reményt, hogy a kezelést egyszer, amikor a specifikus megoldás lehetséges lesz, el lehet hagyni.

Haskó László orvos

Budapest