A nyelv mint piactorzító
Egy újabb - eddig nem érintett - szempontra szeretném felhívni a figyelmet. A nyelvi egyenlőtlenség gazdasági vonatkozásairól szóló tanulmányomban kimutattam, hogy a nyelvhasználat jelenlegi gyakorlata komoly piactorzító tényező, rontja a gazdasági hatékonyságot, akadályozza a szabad piaci versenyt.
A nyelvtanulás költségei - hozzávetőlegesen - évi 60 milliárd eurót tesznek ki az EU-ban, amely nem foglalja magába a nyelvtanulás céljából történő kiutazásokat és az ott-tartózkodás költségét. (Számításaimat a 2005. évi adatok alapján végeztem.) Csak az Angliába utazóknál ez évente további 13 milliárd eurót jelent. De ha figyelembe vesszük, hogy mennyi idő esik ki a nyelvtanulás miatt, és ezt pénzben kifejezzük (az EU-s átlagkereset alapján), akkor ez évi 210 milliárd euró. A fordítási költségek sokkal kisebbek, de nem elhanyagolható összeget tesznek ki: évi 6 milliárd eurót. De ennél sokkal fontosabb tényezők is vannak, amelyeket viszont nehéz számszerűsíteni. Így pl. a nyelvi különbségek okán elveszett információk, a különböző gazdasági együttműködésekben a nem adott nyelvet beszélők hátrányai, aminek a költsége újabb évi 70 milliárd euró lehet. Mindezt öszszegezve, ez hozzávetőlegesen évi 350 milliárd euró, ami több mint az Európai Unió GDP-jének 3 százaléka!
Mindazonáltal a legnagyobb problémát nem az összeg nagyságában látom, hanem a terhek eloszlásában. Az angol anyanyelvű országokban ugyanis általában alig tanulnak (és még kevésbé tudnak) idegen nyelveket. Arra alapoznak, hogy úgyis mindenki kénytelen megtanulni az ő nyelvüket. (Ebben nagyrészt igazuk is van, hiszen más országokban általában messze vezető helyet tölt be az angol a nyelvtanulásban.) Így akiknek angol az anyanyelvük - viszonylag kevés kivétellel - legalább egy évet megtakarítanak, amit nyelvtanulás helyett más tevékenységre fordíthatnak. Másrészt óriási az angol anyanyelvűek előnye a nemzetközi kapcsolatokban akár szóbeli, akár írásbeli kommunikációról van szó. Mindez jelentős gazdasági előnyt is jelent az angol anyanyelvű országoknak, amit természetesen nemhogy feladni nem akarnak, hanem minden lehetséges eszközzel erősíteni igyekeznek.
Lukács Áron
Budapest