Hétfőn a parlamentben Medgyasszay László KDNP-s képviselő még ez utóbbi változaton is képes volt finomítani, amikor - mindenféle állami vagyonértékesítés leállítását követelve - személyes tanácsként, a fiatal szakember későbbi karrierje érdekében javasolta Oszkó pénzügyminiszternek a mielőbbi távozást, hogy ne keveredjék a szocialista-liberális bagázs gyanús ügyleteibe. Érzékeltette, hogy ellenkező esetben kellemetlen közeljövőre számíthat, amikor az immár szinte tényként elkönyvelt kormányváltás után megindulnak majd a célvizsgálatok. Le kell tehát állítani mindenféle értékesítési pályázatot, mert - ezt a legnagyobb ellenzéki párt elnöke üzente a minap - a "leendők" úgyis mindent visszacsinálnak, és ezt figyelmébe ajánlotta az állammal manapság bármiféle üzletet tervezőknek is. Főként földet ne akarjanak venni az államtól. Egykori kabinetjének kisgazda minisztere a múlt héten egyenesen a teljes és minden állami termőföldre szóló moratóriumként követelte ezt. Oszkó Péter nem mondott le, és a nemzeti vagyonkezelő sem jelezte, hogy mától minden üzletet befagyaszt.

Az ellenzék alapaggodalma egyébként az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján teljesen jogos. A ciklusokban gondolkodó mindenkori kormányzatok működésük vége felé hajlamosak lazább csuklóval kezelni a nemzeti vagyont - vélt vagy valós szavazótáboruk felé kacsingatva. A menetrend: hatalomátvételkor szigorúsághirdetés, összevont szemöldökű vizsgálatok, feljelentések, amelyek aztán elhalnak, a dolgok meg mennek egy darabig csendben, majd jön a kapuzárási hirtelenkedés: ki tudja, mit hoz a holnap? Ez utóbbi szakasz - csak az agrárágazatügyet tekintve - testet öltött már "minden eszközzel" felgyorsított kárpótlásban és kisgazdasági ingyentraktorokban, főként a "nagy, de működésükben perspektivikus" ágazati cégek sokmilliárdos adósságrendezésében, családi gazdálkodóknak olcsó, húszéves hitelre meghirdetett állami földekben és szinte vételár nélkül eladott agrárcégekben, aztán "értékegyeztetett" földcserékben, az agrártámogatási rendszer célzatos átalakításában, meg még ezer más kisebb-nagyobb ötletben.

Utólag még a legkisebbek között is alig akadt, amelyikről kiderült volna, hogy jog és forma szerint, vétkeseket is megnevezve törvénytelen lett volna. Mindezek ismeretében az egyszerű állampolgár egy dolgot tehet: bosszankodva tudomásul veszi, hogy a mindenkori gazdaságpolitika ilyesmire hajlamos, és ennek tudatában szavaz, ahogy szavaz. A mostani ellenzék nagy elszámoltatást ígér, aztán jön az e pillanatban meglehetősen kiszámíthatatlanul működő igazságszolgáltatás - alig hiszem, hogy komoly büntetésekkel. A "maiaknak" legalább annyi eszük biztos van, hogy "papíron" szabályos legyen minden. A földügyek is. A földeket pedig még mindig jobb hazai gazdaságoknak bérbe adni, mint ülni a százezer hektárokon és várni, hátha 2011-ig, a külföldiekre vonatkozó földmoratórium lejártáig versenyképes lesz az értékük. Nem lesz. Talán majd tíz-húsz év múlva, de addig a magyar embereknek és vállalkozásoknak - persze szabályos pályázattal - bérbe kell adni őket. Ha a ciklus végén, hát akkor, de tisztességes, netán a külföldiekkel szemben előnyt is biztosító feltételekkel. Ez a magyar nemzeti érdek, a többi üres és következmények nélküli politikai locsogás - ideértve a nagy fenyegetőzést is.