Az Európai Unió már ma is több mint gazdasági-monetáris együttműködés - az EU világpolitikai szereplő és értékközösség. A lisszaboni szerződés tenné lehetővé, hogy ennek a nemzetközi szerepnek, ennek az értékközösségnek megfelelő intézményei, döntéshozó fórumai legyenek. Ha az írek - ismét - nemmel szavaznak, akkor az európai integráció hosszú időre lelassulhat, az unió elveszítheti jelentőségét, befolyását a világpolitikában. (A jelenlegi intézményi keretben roppant nehéz lenne 27 tagállamnak tartósan együttműködni, nemhogy hatékonyan fellépni a világban az európai értékek nevében.)

Ha győz a nem, megerősödhet a tagállami protekcionizmus és önzés, még a jelenleginél is alacsonyabbra csökkenhet az európai értékközösség ismertsége és támogatottsága, s nagyon lelassulhat az európai döntéshozatal. Ha viszont az írek igent mondanak - nos, akkor is marad elég bajunk, de az EU lehetőséget kaphatna rá, hogy újult erővel hallassa a hangját a világban.

Amikor 2008. június 12-én az ír szavazók 54 százalékos többséggel elutasították a lisszaboni szerződést, attól tartottak, hogy Írországban is szabad lesz az abortusz, Írország elveszíti a biztosát, katonai semlegességét és meg kell szüntetnie a befektetők számára különösen kedvező adózási rendszerét. E félelmek részben alaptalanok voltak, s az első népszavazás óta sokat változott a helyzet. Írország garanciákat kapott, hogy a fenti "veszélyektől" tényleg nem kell tartania, s a világgazdasági válság megemelte az unió, az európai szolidaritás értékét az írek szemében (is). Olyan szervezetek is az "igen" mellett kampányolnak most, amelyek korábban élesen ellenezték a lisszaboni szerződést. Van tehát esély rá, hogy az írek ezúttal nem akadályozzák meg az európai együttműködés reformját.

A lisszaboni szerződés kálváriája - csakúgy, mint a júniusi európai parlamenti választás részvételi adatai - azt mutatják, hogy az uniós "demokráciadeficit" bizony most is fennáll és tartósnak tűnik. Az európai emberek sem értik, sem ismerik eléggé az európai politikát, nem is érdeklődnek különösebben iránta, a tagállami politika meghosszabbításaként kezelik. Nekünk, európai politikusoknak a feladatunk, hogy ezen változtassunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az európai polgárok megértsék, hogy az unió a mindennapi életünket érinti, hogy az unió nem gyengíti, hanem megerősíti az európai nemzeteket, s hogy nemcsak a piacainkat, hanem az értékeinket is egyesíti.

Az európai polgárok többsége, gyanítom, még az elkötelezett és érdeklődő polgároké sem fog alapító, módosító szerződéseket, kiegészítő chartákat és egyéb irományokat olvasgatni. Az európai értékeket elsődlegesen mi, európai politikusok közvetíthetjük a polgárok felé, viselkedésünkkel, példamutatásunkkal, tiszta, érthető mondanivalónkkal.

Nagyon megrázott, hogy az első népszavazás alkalmával az ír nők és fiatalok többsége nemmel szavazott (s az alkotmány holland és francia népszavazása során is "nem" volt a női szavazatok többsége). Eszerint Írországban egyáltalán nem sikerült elmagyarázni, hogy a szerződés milyen hatással lehet az emberek mindennapi életére. Nők és fiatalok nélkül ma már nem lehet politizálni, e két csoportot semmilyen politikából, semmilyen felvilágosító kampányból nem lehet kihagyni. Amikor az Európai Szocialisták Pártjának a nőszervezetében kezdtem dolgozni pár évvel ezelőtt, létrehoztunk egy európai aktivistahálózatot - a hálózat magyar tagjai Dublinban kampányoltak az "igen" mellett.

Ám egyes pártok és civil szervezetek erőfeszítései önmagukban nem elegendőek. Uniós szemléletváltozásra van szükség. Barroso bizottsági elnök újraválasztása után azzal a javaslattal lépett föl, hogy minden európai szakpolitika kapcsán tekintsük át, milyen hatással van a klímára és a környezetre. Itt az ideje, hogy ugyanezt megtegyük a nőkkel kapcsolatban is. Minden egyes döntésünk kapcsán gondolnunk kell arra, hogy az vajon hogyan befolyásolja a nők és a férfiak, a fogyatékkal élők, a migránsok, az idősek, a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, egyszóval milyen hatással lesz az európai társadalomra. Ha pedig tudjuk a válaszokat, akkor időt kell szánnunk rá, hogy azokat el is magyarázzuk a polgároknak, akiknek a megbízásából dolgozunk. Ezen múlik Európa sikere.

A szerző európai parlamenti képviselő (MSZP)