Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a szélsőségek kivételével bármely értékközösséget legitimnek tartok, de elvárom tőle, hogy a saját belső értékeinek óvása mellett tartózkodjon attól, hogy ezeket a közösségen kívüliekre is rá akarja erőszakolni.

Országh úr azzal, hogy az egyházak állami fenntartását ellenzőkkel szemben úgy érvel, hogy a "népegyházakat" mindenki használhatja, akárcsak az egészségügyet, igazságügyet, rendőrséget, arra utal, hogy ő is annak a tévképzetnek a rabja lett, miszerint a kereszténység valami univerzális dolog lenne, holott nem az. Ugyanolyan - egyébként tiszteletre méltó - értékközösség, mint bármely más vallási csoportosulás, a szabadkőművesek, az állatvédők stb.

Örülök, ha soha nem kell kórházba kerülnöm, nem kényszerülök a rendőrség védelmére, és nem lesz ügyem az igazságszolgáltatással sem. De ennek lehetőségét kizárni nem lehet. Viszont a keresztények vagy bárki más istenére (akiben nem hiszek) számomra nyilvánvaló módon soha semmilyen körülmények között nem lesz szükségem. De mondjuk, ha mégis, ki tudja, melyik istennel találkozom: a zsidókéval, a keresztényekével, a buddhistákéval? Ebből a logikából kiindulva minden egyházat támogatnom kéne, nem?

Az egyházak állami támogatását nemcsak az ateisták kritizálják, hanem sok intelligensen gondolkodó egyházi személy is. Ha az állam támogatja az egyházat, az nem lehet független tőle, és folyamatosan kompromisszumokra kényszerül. Függő helyzetbe kerül, el kell fogadnia az állam által a támogatásért szabott feltételeket. Ha az állam támogatja az egyházat, az egyház semmiféle ügyben nem apellálhat az államtól való függetlenségére, hiszen nem független. És ha mindezeket mégis megoldja valahogy, elveszti hitelességét, ha az állam támogatja az egyházat, a nagyközönség minden egyházi döntést a kormány-ellenzék koordinátarendszerben vizsgál. A Hit Gyülekezetének és a kisegyházaknak a hitele többek között arra épül, hogy vagy kiszorulnak az állami apanázsból, vagy eleve nem tartanak igényt rá.

Az egyházak finanszírozásának elutasításakor csak a hitéletük állami támogatását ellenzem. Minden olyan feladat ellátását, amely közcélt szolgál (oktatás, egészségügy, szociális tevékenység), űrt tölt be, és amely nem tesz különbséget hívő és nem hívő között, természetesen ugyanúgy támogatni kell, mint minden más szervezet hasonló célú tevékenységét.

Radácsy László

Budapest