Ha az utóbbi időben netán elszakadtunk volna a nagy magyar valóságtól, vasárnap éjszaka visszazökkentünk szépen. Polgárember eleinte a szemét dörzsölhette, igaz-e, amit lát: a külföldön és az NB I-ben pallérozódó, az elutazás előtt fölöttébb jókedvű, kissé (nagyon) nagyképűnek tetsző ifjak - az "új generáció" legjobbjai - legföljebb kutatták a labdát a nem csupán motiváltabb, hanem a futball minden szegmensében jobban teljesítő hondurasiak ellen. Amíg a közép-amerikaiak - végtelenül finom megoldások mellett - "élet-halál" ügyileg csúsztak-másztak, addig a piros mezesek egy-egy párharc után nulla pulzussal, értetlenül fordultak Maillet, a Seychelles-szigeteki játékvezető felé: "Hé, hát ezt sem fújod le?"

Nem fújta le: igazából nem volt mit.

Honduras játékosai úgy vették el a labdát Németh Krisztiántól (AEK Athén) vagy az itthon immár alapembernek számító kollégáitól, mint parki délután végén apa gyermekétől a homokozólapátot. Hogy aztán - a biztos vezetés tudatában - olyan trükkökkel szórakoztassák az alexandriai nagyérdeműt, amilyenekkel a brazilok szokták. Az itthon túlsztárolt, százmilliós szövetségi jutalmat nyugtázó, oldalakat kapó hősök odaát törpéknek tetszettek, miközben a legelemibb hibákat követték el: a második gól előtt jó hatvan métert szállt a labda, míg lehullott a tizenhatoson belül - ilyen a serdülő V.-ben sem fordulhat elő -, majd a védők csodálkozva nézték, amint Mario Martinez úgy veszi át a labdát, hogy rögvest lőheti is. Az átvétel klasszist idézett, de citált egy költői kérdést is: lesz-e tere és ideje "bemutatózni" M. M.-nek a többi rivális ellen? Mario Martinez amúgy az első gól előtt sem ütközött falakba: lazán lophatta a távolságot - alkalmilag négyen-öten nézték -, mire azt mondta, akkor én most ellövöm. A csapat csatárát, mondhatni legveszélyesebb emberét, Rojast - aki az első félidőben például szétforgácsolta a felső lécet - 1-0 után lecserélte Eugenio Umanzor szakvezető: "Pihenj csak, fiam!" Ezt is megtehette: a beállt Peralta kisvártatva 35 méteres bombagóllal jelentkezett.

Hondurasban hétmillió ember él, az ország GDP-je tizede hazánkénak, lapjainak egyike pedig azt írja: "Harminckét hosszú esztendeje, hogy legutóbb győzelmet ünnepelhettünk az U20-as világbajnokságon."

Stimmel. Akkor is Magyarország volt az ellenfél.