Nehéz lenne alábecsülni a jelentőségét, hogy a G8-ak helyébe a feltörekvő piacokat, Kínát, Indiát, Brazíliát és a többieket is egyenrangúként magába foglaló G20-csoport lépett. Eleddig mindezek az országok (mínusz Kína) hiába próbálkoztak például az ENSZ érdemi, azaz a Biztonsági Tanácsot is érintő belső reformjával, hogy az végre ne az 1945-ös világpolitikai erőviszonyokat tükrözze.

Egy nemzetközi szervezet - utaljunk ezúttal az Európai Unióra - nem attól működőképes, hogy van 100 ezer oldal joganyaga, és az öröknaptárba beírt évi négy csúcstalálkozója. Az ad hoc módon működő G20 - amelynek tagjai a világ GDP-jének 85 százalékát termelik meg - akkor ülésezett a legmagasabb szinten, amikor azt a válság kikövetelte: az elmúlt tíz hónapban háromszor, azelőtt soha. Érdekes egyébként az Európai Unió (kollektív) tagsága ebben a formációban. A huszadik tényező olyan, mint a dédnagymama a családi születésnapon: nem lehet nem meghívni, de nem ő viszi a show-t. A négy nagy EU-tagország mellett a spanyolok és a hollandok is tülekednek, hogy legalább az oldalvizeken jelen legyenek - és ne csak Barroso képviselje őket. A G8-ak látványos kibővülése nyomán egyébként örömünk addig lehet őszinte, amíg be nem satírozzuk a húszakat a földgömbön. Ha ezt megtesszük, azt látjuk: a Németország és Oroszország közötti mező olyan fehér maradt, mint Grönland - és nem ez az első komoly kétség mostanában térségünknek a globális folyamatokba való bekapcsolódását illetően.

Mindez eddig a forma. A G20-csoportban óriási potenciál rejlik, de ezt még döntésekkel kell igazolnia. Közhely, hogy "a globális kihívások globális válaszokat igényelnek". De valóban belátható, hogy - lásd a pittsburghi csúcs eredményeit - amennyiben egy amerikai banktól nem ugyanazt követelik meg, mint egy némettől, akkor lejt a pálya. Ha pedig Párizsban maximálják a bankárjövedelmeket, de az óceán túloldalán nem, akkor hamarosan gépre ül, és a Goldman Sachsnál köt ki a BNP Paribas vagy a Société Générale értékpapír-üzletágának a krémje.

A G20-akat sem e világon hívták volna életre, ha minden kezdeményezése azonnal sikerülne, és nem kellene döntéseit szép szavakba csomagolnia. A házigazda Obama örömmel jelentette be: megállapodtak, hogy kiküszöbölik a szénhidrogén-alapú energia állami támogatását. Valójában az ebben érdekeltek nyomására középtávú, határidő nélküli kiiktatásban egyeztek meg - ezt talán ne várjuk ki békaügetésben.