E gondolatot nem valamely euroszkeptikus politikus vagy éles szemű elemző fejtette ki, hanem európai parlamenti beszédének központi elemét megismételve José Manuel Barroso, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke. Méghozzá nem is akárhol, hanem a G20-ak csoportjának előestéjén. S azt is elmagyarázta, hogy e kihívást csak akkor oldhatja föl, ha a következő hónapokban a tagállamok ratifikálják a lisszaboni szerződést. Mert az abban foglalt új szabályok nyitják meg az utat a hatékonyabb globális érdekérvényesítés előtt.

Az Egyesült Államok és Kína, illetve Ázsia szorításában Európa mindinkább érzékeli a lemaradás veszélyét. Önmaga elé tűzött versenyképességi céljait nem teljesíti, mert a nemzeti érdekek sokszor a közösségiek fölé emelkednek, emiatt a nemzetközi intézményekben is nehezen tud közös hangot találni, a belső szabályozás bonyolult, a döntéshozatal vontatott, vagyis az intézmények sem működnek megfelelően.

Ha érvénybe lépne a lisszaboni szerződés - ami csak három tagállamtól függ -, akkor megnövekedne a parlament hatalma, sokkal több kérdésbe szólhatna bele, s ekként remélhetően a viták szakmai színvonala is emelkedne, s kivehetővé válnának az eddig elmosódott politikai frontvonalak. Továbbá lenne elnöke és külügyminisztere is az uniónak, valamelyest kiiktatva a rendszerből a féléves elnökségek okozta irányváltásokat.

Az írek pénteken újra népszavazást tartanak, s minden előrejelzés arra utal, hogy most igent mondanak, "hála" a gazdasági válságnak. Ha az igen győz, akkor a lisszaboni szerződés szerint meg lehetne kezdeni a gondolkodást, ki és milyen poszton váltsa az október végéig tevékenykedő jelenlegi biztosokat - az egy ország egy biztos elv alapján -, meg az elnök és külügyminiszter kijelölését. Az ír igen azonban nem elegendő. A még vonakodó lengyel államfő az ír bólintástól tette függővé aláírását, de a cseh nem.

Az euroszkeptikusnak tartott Václav Klaus a napokban még biztatást is kapott a jövő késő tavasszal választási győzelemre törő brit konzervatív vezértől, David Camerontól, "tarts ki, Václav" jeligével. A toryk azt ígérik, újra nyitják a ratifikált szerződést, ha az eljárás még nem fejeződött be a többi tagállamban. Ha a cseh köztársasági elnök el tudja húzni az ügyet, az a lehető legrosszabb forgatókönyv a gazdasági válsággal küzdő, a globális erőviszonyok átrendeződésével szembenézni óhajtó uniónak, mert kritikus helyzetben bénul meg.

Az olasz Berlusconi kormányfő máris a kétsebességes Európát vizionálja, aki akar, haladjon, aki nem, az hagyja a többit. Németek és franciák sem veregetik vállon Klaust. A két szerződés közti állapot drámai intézményi válságot idéz elő, aminek még drámaibb hosszabb távú következményei lehetnek.