A növényvédelmi hatóság szerint minden a törvényes keretek közt mozog és beavatkozásra nincsen szükség. Bár a 2005. évi XXXVIII. törvény előírja, hogy június 30-ig meg kell akadályozni a parlagfű virágzását, és ezt az állapotot a tenyészidőszak végéig fent kell tartani, az agrárlobbi beépített magának egy kiskaput, amely szerint mezőgazdasági kultúrában csak akkor lehet közérdekű védekezést elrendelni, ha a tőszám kevesebb 50 százaléknál, és a parlagfű-fertőzöttség meghaladja a 30 százalékot. Magyarul: ha a tőszám fele megvan, akkor bármekkora parlagfűszennyezés megengedett! A valós problémaforrás eltusolása érdekében a hivatalos kommunikáció szinte kizárólag a kiskerttulajdonosokat ösztökéli a parlagfű irtására, pedig a virágport meszsze hordja a szél.

A napraforgótáblákban különösen nehéz a védekezés, mivel a gazdanövény a parlagfű közeli rokona, így vegyszeres kezelésre hasonlóan reagál. A tavasszal elmulasztott védekezés utólag nem pótolható. A termény csak szeptember végén, vagyis a pollenszezon vége felé kerül betakarításra. Bár minimális jóakarattal megakadályozható lenne a lakosság kínzása (pl. települések környékén olyan termény választásával, amely augusztusig lekerül a földről, ill. erdősítésekkel, legelőgazdálkodással), ezzel a gazdálkodók szankciók, ill. pozitív ösztönzők híján nem élnek. Az pedig nem érdekli őket, hogy ténykedésük a magyar társadalom ill. egészségügy számára többszörös költséget jelent a megtermelt profitnál.

Megjegyzendő, hogy Biatorbágy szinte valamennyi építési területén is hemzseg a parlagfű, ami miatt (belterületről lévén szó) az önkormányzat jegyzőjének kellene eljárnia, de szemmel láthatólag nem teszi.

Ezzel nincs egyedül: országos jelenség, hogy eljárásra szinte kizárólag csak lakossági bejelentés alapján kerül sor, így a fertőzött területek 99 százaléka észrevétlen marad. Ennek oka az, hogy az amúgy is leterhelt jegyzők ill. a növényvédelmi hatóság emberei egy fillérrel sem kapnak több fizetést, ha nyakukba veszik a hálátlan adminisztrációs feladatot.

A lakosság nagy része még mindig nem ismeri a parlagfüvet, hibás bejelentéseket tesz. Sok ember pedig fél ujjat húzni pitbullos szomszédjával vagy lakóhelyének önkormányzatával, így inkább nyeli a port.

Összefoglalva: a magyar törvényhozók és -végrehajtók számára az egészséges környezethez való jog jelenleg mélyen alá van rendelve a különféle lobbicsoportok érdekeinek, aminek eredménye az európai mércével mérve katasztrofális légszennyezettségi mutatók, a magyar társadalom rossz egészségi állapota és korai halálozása. Ezen változtatni kell. Nincs de!

Exner Tamás

Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület