Nem annyira a tartalmával, mint inkább a hangsúlyaival. Olyan, mint a kínai "árnyékbokszolás". Németh egy láthatatlan ellenféllel küzd, akit Horn Gyulának hívnak.

Ez nem gusztusos. Horn, mint a hajdani miniszterelnök is tudja, nincs abban az állapotban, hogy vitatkozni tudjon.

Shakespeare-rel szólva: Németh "nem sok szeretetet veszteget" az emberre, aki kormányának külügyminisztere volt, s akit a határnyitásban vitt szerepéért Németországban a legmagasabb ottani kitüntetéssel, a Károly-renddel jutalmaztak még 1990-ben.

Az idézett interjúig sejtelmem sem volt róla, hogy Németh Miklós túlértékeltnek gondolja Horn és alulértékeltnek önnön szerepét. Ezért csak a németeknek, Aachen városának tehet szemrehányást. Nyilván az ottaniak értették félre a "szereposztást", melyet Németh most tisztába tett: ő döntött végső soron mindenről - ő volt a miniszterelnök, ehhez kétség sem fér -, Horn legfeljebb statisztaként volt jelen a határnyitást megelőző belső tanácskozásokon, aztán meg a gymnichi kastélyban, ahol a miniszterelnök közölte Kohl kancellárral a valóban drámai döntést.

Az interjúban Németh Miklós nem mondta ki Horn Gyula nevét. Ez a név, úgy látszik, "hot potato", azaz forró krumpli, ahogyan Amerikában szokás mondani. Nem nyúlunk hozzá, mert éget. Egyik kollégám már a híres-neves páneurópai piknik huszadik évfordulóján is észrevételezte, hogy az akkori (még nem az igazi) határnyitás megemlékező ünnepségein elhangzott magyar beszédekben egyetlen név nem hangzott el: Horné.

A dicsőségen való osztozkodást, szeretném nyomatékosan leszögezni, nem tartom ízlésesnek, és azt hiszem, hovatovább nevetségessé tesszük országunkat. (Már ha a Németh-interjú üzenete "leér" akárhová is.) Arról, hogy az akkori Németh-kormányban ki volt az a "valaki", aki a határnyitást javasolta "tiszta megoldás" gyanánt, a miniszterelnök hallgatott. Meglehet, megint Horn nevét nem mondta ki? S ha más volt, ki volt? Érdekelne.

Mindenesetre a magáét azt kimondta. Gorbacsovtól idézett, ki állítólag ("egyes források szerint") nem "a magyarokat" mondta okosoknak a határnyitás körülményei után érdeklődő Kohlnak, hanem őt magát. Így aztán született egy új képlet. A német kancellár "a német nép", nem pedig a maga nevében mond köszönetet a magyar vezetőknek és a magyar népnek, miközben a Szovjetunió utolsó elnöke a magyar miniszterelnököt dicséri. A Károly-rendjeles ember sehol.

Érteni vélem, hogy Németh Miklóst bántja a németországi Horn-kultusz. Gyanítom azonban, nem erről a sérelemről van szó, hanem valamilyen "elrendezetlen számláról" a magyar szocialisták 1990 utáni életében. Talán erről kéne nyíltan és nyilvánosan beszélni, mondjuk Horn nyomulásáról az MSZP-ben, mely politikai árnyékba taszította Némethen kívül Pozsgayt, sőt Nyers Rezsőt is. De még erről sem, amíg Horn Gyula él.

(A nagybeteg ember, szerencséjére, nem tudja, hogy Sólyom László, pótolva Aachen mulasztását, szó nélkül odaítélte Németh Miklósnak azt a magyar rendjelet - a legnagyobbat -, amit Horntól megtagadott.)