2005. május 8-án Budapest egyik legforgalmasabb terén egy katonai ruhába öltözött, harci sisakot és acélbetétes bakancsot viselő, kardokkal és késekkel felfegyverzett - önmagát hagyományőrzőként meghatározó - társaság egyik tagja kardjával ledöfött egy 15 éves roma fiút a buszon. Csak mert a fiú csodálkozva nézte a maskarába öltözött társaságot.

"Mit nézel" - kérdezte az egyik hagyományőrző. "Miért, nézni sem szabad?" - válaszolta a roma fiú, de még be sem fejezte a mondatot, amikor lendült a kard és átdöfte a felsőtestét. Bár a busz tömve volt utasokkal, a közönség rideg közönnyel figyelte a történteket. Az elkövetők - még a busz indulása előtt - kényelmesen leszálltak, a buszvezető bezárta az ajtókat és indulni készült.

Ekkor rohant előre a fiú barátja a sofőrhöz, hogy szóljon: a barátját leszúrták. Mire a buszvezető hátraért, a busz kiürült, és a sofőrön kívül senki nem próbált segíteni a vérző fiún.

A következő hétvégére antifasiszta, jogvédő és roma szervezetek nagygyűlést hirdettek a Moszkva térre, hogy tiltakozzanak a terjedő erőszak és a rasszizmus ellen. Néhány nappal később Polgár Tamás (alias Tomcat) ellentüntetést szervezett ugyancsak a Moszkva térre a "magyargyűlölet" és "az élősködő romák" ellen.

A parlamentben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy "a bűncselekmény mögött ott van a hétköznapi előítéletekből táplálkozó rasszizmus, ott van a fasiszta eszmék újjáéledésének a lehetősége", és szóvá tette a jobboldali politikai elit egyes tagjainak az indulatok szításával kapcsolatos felelősségét is.

Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke válaszában indulatosan utasította rendre a miniszterelnököt, hogy a kormány és "rendőrsége" hagyjon fel az eddigi álszent, szemforgató magatartásával, és a továbbiakban "ne takargassa ennek a gyilkossági kísérletnek a nyilvánvaló rasszista oldalát". Az ellenzék tehát azzal vádolta a kormányt, hogy "visszaélve a megszúrt fiú vérével és a cigány lakosság kiszolgáltatottságával" megpróbálja takargatni a gyilkossági kísérlet hátterében meghúzódó egyértelmű rasszista motívumot! Néhány nappal ezután a rendőrség elfogta a gyilkossági kísérlettel gyanúsítható fiatalembert, aki roma származásúnak vallotta magát.

Ettől a pillanattól kezdve gyökeres fordulatot vett a történtekről szóló közbeszéd. A Fidesz és a szolgálatába szegődött média álláspontja néhány óra leforgása alatt teljes fordulatot vett, a korábban a rasszizmus takargatásával vádolt kormányt ettől kezdve a rasszizmussal való riogatással vádolták. Ebből persze bőségesen kijutott a balliberális médiának és a rasszizmus ellen szót emelő civileknek is. A legnagyobb ellenzéki párt politikusai és médiamunkásai azóta furkósbotként használják a "Mortimer-ügyet".

Legutóbb a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság kapcsán, éppen a parlament kisebbségi és emberjogi bizottságának elnöke, Balog Zoltán kapta elő e furkósbotot. A Klub Rádió műsorvezetője afelől érdeklődött Balogtól, hogy pártja, a Fidesz, amely egyébként naponta akár több alkalommal is összerántja a sajtó munkatársait, és sorra-másra közleményeket ad ki, tájékoztatandó a "brutális megszorításokról", az oktatás, az egészségügy, az egész ország azonnali öszszeomlásáról, miért nem találta említésre méltónak azt a tényt, hogy a rendőrség elfogta a gyilkosságsorozat elkövetésével gyanúsítható személyeket.

Az érvek, amelyekkel Balog a Fidesz hallgatását magyarázta, egytől egyig botrányosak és elfogadhatatlanok voltak. A műsorvezetővel folytatott szópárbajban vesztésre álló képviselő végső aduként a Mortimer-ügyet húzta elő: lám-lám, hova vezet, ha rasszizmust kiáltunk, amikor utóbb kiderül, hogy másról van szó.

A Mortimerre kiszabott 3 év 10 hónapnyi börtönbüntetés indokolásából nem derül ki, hogy "a maga nemében páratlanul agresszív bűncselekmény" elkövetésében szerepet játszott-e rasszista indíték. Ezt tehát valóban nem állíthatjuk, noha persze ki sem zárhatjuk azon az alapon, hogy az elkövető elfogása után cigánynak vallotta magát.

Tengernyi irodalom szól az öngyűlölő zsidókról, feketékről vagy akár romákról, saját hétköznapi tapasztalatainkról nem is beszélve. Nem kevesen próbálnak úgy asszimilálódni, a saját csoportjukat sújtó megvetés és gyűlölet elől menekülni, hogy átveszik a saját csoportjukat sújtó előítéleteket, sztereotípiákat. A reménytelenné váló asszimilációért folytatott küzdelem pedig végzetesen agresszív magatartásba csaphat át.

A 90-es években a svédországi bevándorlókat rettegésben tartó sorozatgyilkosságot ugyanazok az indulatok motiválták, mint a kegyetlen kápóvá lett zsidókét, vagy az amerikai hadseregben az alacsonyabb beosztású sorstársaikat gyötrő feketékét. És ugyanezek az indulatok húzódnak meg a szeptember 11-i merényletet kitörő lelkesedéssel ünneplő, zsidó származású sakkfenomén, Bobby Fischer dühödt antiszemitizmusa mögött is.

A Mortimer-ügyet azonban nem csupán azért oktalan és ízléstelen dolog furkósbotként használni azokkal szemben, akik szót emelnek a rasszizmus ellen, mert a rasszista indíték pusztán az elkövető utólagos önmeghatározása alapján nem zárható ki, hanem azért is, mert az utazóközönség viselkedése maga is okot adott a figyelmeztetésre. A részvétlenséget és a közönyt, amellyel a busz utasai végignézték a jelenetet, majd segítségnyújtás nélkül sorsára hagyta a vérző fiút, nehéz lenne elvonatkoztatni a rasszizmus erősödésétől.

Ha furkósbotként nem is, metaforaként annál inkább használható a Mortimer-ügy. A rasszizmus elleni fellépésre válaszoló reagálások már akkor is világosan jelezték a veszélyt, ami azóta valósággá vált. A raszszista indulatok elszabadulásának veszélyét, amely előbb-utóbb emberéletek kioltásához vezet, a romák elleni sorozatgyilkosságot övező közönyt, a demokraták elbizonytalanodását és gyengeségét, és azt, ahogyan a Fidesz a legaljasabb indulatokból is politikai tőkét próbál kovácsolni a maga számára.

Akik egy kicsit is ismerik és értik a történelmet és képesek felelősen gondolkodni a társadalomról, amelyben élnek, azok hiánytalanul modellezhették a bekövetkező eseményeket. Nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb a Fidesz számára is kontrollálhatatlanná válnak az elszabadult indulatok, és törvényszerűen színre lép egy olyan politikai erő, amely már teljes gátlástalansággal állítja szolgálatába a felkorbácsolt szenvedélyeket.

A szerző szociológus