Melyek ezek az összefonódó tradíciók? A műveltségi monopólium felszámolása, a tudás forrásaihoz való egyenlő hozzáférés esélye; az iskolázás társadalmasítása, közüggyé formálódása; az iskolai élet komfortja, félelem nélküli, humánus légköre; a közösségben erőssé váló egyén értékeire építő, differenciált tanulási utak, a társadalmi szelekció, szegregáció visszaszorítása az iskolázás folyamatában.

A "létező szocializmust" (avagy a "sosem létezett szocializmust") felszámoló, 20 év előtti politikai változások során ezek a remények és szándékok érezhetően felerősödtek. Sőt! A szocializmus kritikája - igényes változataiban - annak idején éppen arról szólt, hogy a szocializmus (különböző, részben elfogadható, részben elfogadhatatlan okokból) éppenséggel szembefordult a fenti értékekkel, megtagadta a progresszív pedagógia és a baloldali politika összefonódó eszmevilágát.

El is indultak bizonyos folyamatok. Úgy, ahogy, de a közoktatás átalakulásában, támogatott innovációiban, jól-rosszul "promotált" reformjaiban soha meg nem tagadva érvényesültek ezek az eszmények, törekvések.

Ám váratlanul - a szocialista kormányzásnak alighanem (egy időre) a végéhez közeledve - fontos helyekről, fontos személyektől olyan ideológiai érvényű megfogalmazások látnak napvilágot, melyek elvből tagadják ezt a hagyományt és (óvatosan írom) szakmai közmegegyezést. Azért írom ezt óvatosan, mert a szóban forgó "pedagógiai ellenforradalom" ideológusai szintén "közmegegyezésre" hivatkoznak: a "gyakorlat embereire" mint a reform "elszenvedőire". Majd szellemi bűvészmutatvánnyal mindezt már a nép, a nemzet, a közoktatás egyetemes akarataként jelenítik meg.

A műveltséghez való egyenlő hozzájutás elve feloldódott az "előre hozott szakképzés" (értsd: tanoncoktatás) helyreállításában. A társadalmasítás ellenében erősödik az államhatalmi befolyásolás szándéka. A humánus, differenciálásra törekvő bánásmódot támogató eljárásokkal szemben a szöveges értékelés gyakorlatának éles kritikája, a - jezsuiták alig 500 éves találmányának, az osztályozásnak, avagy a szelekció klasszikus eszközrendszerének a feltámasztása, az évismétlés nimbuszának helyreállítása jelenik meg a különböző "baloldali" megnyilatkozásokban.

A XVIII-XIX. század omladozó tudományfelfogására építő szaktantárgyi rendszert korszerű interdiszciplinákkal felváltó törekvéseket is háttérbe szorítanák a kormányzati oldalon.

Mindezek klasszikusan konzervatív, mondhatni, jobboldali törekvések, melyek fellelhetők a kormányzásra készülő különböző jobboldali erők programcsíráiban. Ez nem meglepő. De hogy magukat baloldalinak valló kollégáim fújják majd meg bátran, harciasan a baloldali visszavonulás trombitáját 2009 őszén? Erre nem számítottam.

A szerző ELTE, egyetemi docens