Nem a beköltözők kapnak ingyen házat, hanem a település. Pályázati pénzből vehetnek önkormányzati tulajdonban maradó házakat, eltüntethetik a turizmusra alapozó, gyönyörű fekvésű falu szégyenfoltját, esélyt adhatnak mentorral, szakmai tanfolyamokkal, közmunka-programokkal négy családnak, főként persze a felnövekvő gyerekeknek a társadalomba való beágyazódásra. Mindezt annyi pénzből, amennyiért két tucat embert tíz hónapig lehet börtönben tárolni, és ott bűnözői képességeiben megerősíteni. Nehéz lenne a józan paraszti észnek tulajdonítani azt az álláspontot, hogy jobb lenne ezt a pénzt büntetőkamatostul visszafizetni.

Kétszer kaptak többséget a jelenleg is kormányzó erők olyan választási programmal, melyben megígérték a szegregált telepek jelentős részének felszámolását. Az erre betervezett pénzek túlnyomó részét másra költötték. A program a töredékére zsugorodott, a tavalyi év végéig az elszigetelt nyomortelepeken élők alig néhány százalékát érte el. Valószínűleg kevesebbet, mint amennyivel a telepeken lakók száma ezidő alatt nőtt. Az idei évre szánt egymilliárd forintot a válságra való tekintettel a negyedére csökkentették.

A Fidesz indította a beköltözők mellett a leghatározottabban kiálló zákányi alpolgármestert és (egy másik faluban) a programvezetőt. Bízzunk benne, ha nem is könnyű, hogy ők a pártjukat reprezentálják, és a következő kormány meg is teszi, amit az elődei csak ígértek.

A kérdés országos és a rendszerváltás óta éles: mi történjék azokkal, akik nem tudnak emberhez méltó lakást építtetni, venni, bérelni, fenntartani. Rohadjanak meg ott, ahol vannak, a városon, a falun, a társadalmon kívül - ezt válaszolhatják azok, akiktől minden idegen, ami emberi, és szeretnének gyorsan növekvő, reménytelen, lumpenizálódó tömeggel szembenézni. A normális többség viszont aligha tudhat jobbat, mint a lakásfenntartási támogatás és a szociális bérlemény - nem magukra hagyott családokkal és kezeletlen konfliktusokkal, hanem a segélycsapdából (akit lehet) kivezető, a konfliktusokat oldó programokkal, intézményekkel, hatóságokkal.

Azok az életüket végigrobotoló, a saját lábukon keservesen, de megálló falusi emberek pedig, akik az igazságérzetükhöz célpontot keresnek, ne a társadalom alsóbb régióiban keressék. Közöttünk, városi polgárok között vannak azok, akik szociális helyzetüktől és érdemeiktől függetlenül kaptak nagyon olcsó bérlakást, nekünk nézték el, hogy illegálisan adjuk, vesszük a bérleti jogot, a sajátunkként kezeljük az állam tulajdonát, ami aztán szinte névleges összegért valóban a miénk is lett. Ha közülünk mordul föl most valaki, hogy "ingyen kapnak házat a cigányok" - na, az az igazi pofátlanság.

Romatelep