A Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Egyesület egyik kongresszusán már javasoltam: ne tartson a végtelenségig a diploma megvonása. Ha valaki a végzés után három évet szenvedett alacsonyabb beosztásban a nyelvvizsga hiánya miatt, valószínű, hogy genetikailag determinált nyelvtehetségtelenségről van szó, s a gyakorlatban a szükség nem kényszerítette az illetőt egy nyelv elsajátítására. Ilyen esetben a tanintézet adja ki neki a diplomát. Így a nyelvtanulás ösztönzése megmarad, de nem lehetetlenítünk el egy életre embereket.

A vitában sokan nem helyeselték, hogy az eszperantó is elfogadott nyelv. Én az eszperantót az európai racionális szellem jelentős teljesítményének tartom. Száz tanárnál vett órával és további százórás tanulással majdnem mindenki sikeres középfokú nyelvvizsgát tud tenni. Tízéves tanárképzési gyakorlatom és kétezer vizsgáztatási esetem alapján mondhatom, hogy eszperantóból majdnem anyanyelvi szintre el lehet jutni - jóval ezer óra alatti tanulással. Az angol esetében a passzív értést talán ezer óra tanulással lehet elérni, míg az aktív, érdemi használat eléréséhez több (sok) ezer óra tanulás kell.

Javaslom: tanuljon meg mindenki két nyelvet - az angolt és az eszperantót. Az egyik nyelvet úgy, hogy mindent megértsen, a másik nyelvet úgy, hogy azon mindent ki tudjon fejezni. Így eljuthatnánk egy valódi, működőképes többnyelvűséghez.

Bujdosó Iván, PhD

Budapest