Nem vesztegetünk egy szót sem a Bariban élő Tarantinire, aki konzumnőket szállított Berlusconi partijaira, nem firtatjuk, hogy ezeket a vendégeket kormánygépen vitték-e az orgiák színhelyére, s hogy ezek a nők az alkoholgőzös (egyes hírek szerint drogos) mulatságokon hozzájuthattak-e államtitoknak minősülő információkhoz. De még csak Berlusconi válófélben lévő feleségének, Veronica Larionak a kérdésére sem a mi tisztünk válaszolni, aki szégyenében és fájdalmában így kiáltott fel egy interjúban: "Meddig tűri még Itália a császár erkölcstelenségét?"

Ezekről a magánéleti botrányokról írtak éppen eleget a külföldi, elsősorban az olasz, a francia és a spanyol lapok. Fotókkal, s a "baráti estélyeken" részt vett, majd hirtelen beszédessé vált hölgyekkel készített interjúkkal bizonyították állításaikat, miszerint az olasz miniszterelnök botrányos viselkedésével méltatlannak bizonyult tisztére, s magánéleti kilengéseivel foltot ejtett nemcsak saját, hanem Olaszország becsületén is. Nem készülünk beállni a Berlusconit erkölcsi ítélettel sújtó médiumok hosszú sorába, de nem hagyhatjuk szó nélkül az olasz kormányfő reakcióját, aki rágalmazásért, a magánéletébe történt illetéktelen behatolásért bíróságra vitte az olasz La Repubblicát és l'Unitát, a francia Le Nouvel Observateurt és a spanyol El Paíst. A politikus Berlusconi el akarja hallgattatni a szennyesét kiteregető lapokat, elfeledve, hogy tízmilliárd euróra becsült magánvagyonát egykor ő is a hírpiacon szerezte. Médiacézárként - három magántévé-csatorna, egy sajtó- és kiadóvállalat tulajdonosa, s miniszterelnökként a közszolgálati médiumokat is a markában tartja - illene tudnia, hogy az információt nem lehet bilincsbe verni. Politikusként pedig neki kellene őrködnie a legjobban a sajtószabadság sérthetetlenségén, amely a mai világban megkérdőjelezhetetlen demokratikus alapjog.

Az olasz baloldali ellenzék és az újságírók szövetsége az Európai Újságírók Szövetségének támogatását is élvezve mára Rómában az itáliai sajtószabadság mellett tüntetést tervezett, amelyet azonban az olasz áldozatokat is követelő csütörtöki afganisztáni merénylet miatt későbbre halasztottak. Halaszthatatlanul véget akarnak viszont vetni Berlusconi politikai ámokfutásának, mert a kommentárok szerint immár Olaszország nemzetközi presztízse forog kockán. Berlusconi, aki több ízben nevezte magát Itália elmúlt másfél évszázados történetének legkiemelkedőbb kormányfőjének, legutóbb Gdanskban már arra kényszerült, hogy megválaszoljon egy, az elmeállapotára vonatkozó újságírói kérdést. "Egészséges vagyok" - harsogta. "Sőt superman!" Csak nehogy Itália betegedjen bele.