Áldás és átok
Egész iparágak nőttek ki, amelyek ellepik a világ minden részét maroktelefonnal, a mobilszolgáltató multik horribilis bevételekhez jutnak borsos percdíjszabásaiknak köszönhetően. Ha pedig netalán külföldön tartózkodó ismerősünket hívjuk mobilon vagy minket hívnak, amikor külföldön vagyunk, akkor a hívó és a hívott fél is emelt díjas percdíjat fizet. Mivel Szerbia és Magyarország között megszűnt a táviratozás lehetősége, mi, vajdaságiak, ki vagyunk szolgáltatva a mobiltársaságok kényének-kedvének.
Egy hosszabb anyaországi nyaralás megszervezése miatt július 8-án átruccantam Magyarországra. Este hat után néhány perccel megcsörrent a rádiótelefonom. Egy üzenetet kaptam a belgrádi Telekom mobilszolgáltatótól, amelyben értesítettek, hogy pillanatnyilag külföldön és roamingban vagyok, és a külföldi tartózkodásom idején a GPRS/3G internetes adatátvitelt nem a hazai, hanem a külföldi szolgáltató árjegyzéke alapján kell fizetnem, amíg el nem hagyom Magyarországot. Történt ez annak ellenére, hogy mobiltelefonon sohasem szoktam internetezni.
A meglepetés a telefonszámlám kézbesítésekor ért, amelyből megtudtam, hogy a jelzett napon gprswapot használtam 5763 KB mennyiségben HUNH2 szolgáltatótól. (Fogalmam sincs, hogy ez melyik telefontársaság Magyarországon.) Maga a pénzösszeg nem túl nagy. Nagyjából két korsó csapolt sört vehetnék az árán ott is, meg itt is. Csupán csak az a gondom a számlával, hogy mire fel, kedves multis menedzser urak?! Hiszen én sem nem kértem, sem nem használtam az önök internetes szolgáltatását. Egy percig sem vonom kétségbe, hogy van ilyen lehetőség Magyarországon, sőt azt sem állítom, hogy önök nem kínálták fel nekem ennek használatát, de nyakatekert és végsőkig bizonytalan pénzügyi viszonyok alakulnának ki világszerte, ha mások is az önök logikáját követnék. Ilyen alapon a pék is, ahol a mindennapinkat szoktuk vásárolni, megfizettethetné az ott árusított marcipánt is, természetesen jutányos áron, ha nem kérünk belőle.
Fogalmam sincs, hogy egy kéthetes balatoni nyaralást mekkora mágnesestéradó-használati díjjal terhelnének magyar testvéreim. Maradna a napi két sör személyenként, vagy vérszemet kapnának, és a határ a csillagos ég lenne, és addig terjedhetne, ameddig a mágneses rádióhullámok?
Nagy Kanász György
Szabadka