Buzgólkodók

Úgy látszik, a Fidesz-listára való felkerülésért folytatott harc elkezdődött. Miből következtetek erre? Abból, hogy egyre-másra nyilatkoznak úgy jeles önkormányzati vezetők, hogy az tessen szeretett vezérüknek. Így aztán az a vicc jutott eszembe ennek kapcsán, mikor a cigányzenekarban a bőgős zárás után rákérdez a prímásra, hogy az összemuzsikált pénzből nem jár-e neki, és azt a választ kapta: járni jár, csak nem jut.

Ide tudnám sorolni többek között azt a tényt, hogy a balassagyarmati polgármester a szlovák miniszterelnököt a szeptember 10-i kormányfői találkozó előtt persona non gratának minősítette Balassagyarmaton. Ugye ilyen ökörséget a Fidesz első vonalasai nem tehetnek, de túlbuzgók mindig akadnak, akik azt mondják ki, amit az első vonalasok következmény nélkül nem tehetnek meg, de a szélsőséges szavazók oly szívesen hallják. Az edelényi polgármester is hasonlót tett, csak más témában. A balassagyarmati polgármester olyan dologba ártotta bele magát, amihez annyit ért, mint az elefántkisasszony eladó a porcelánértékesítéshez.

Nem hiszem, hogy lépése a két ország közötti enyhülést szolgálta. Pedig a Medián megkérdezése alapján a társadalom döntő többsége, beleértve a jobbikos szimpatizánsokat is, a tárgyalásokat helyeselte (Bizonytalanság a szécsényi találkozó körül, szeptember 10.). Más kérdés, hogy milyen elvárásokkal tekintettek a találkozó elé. De aki a földön jár, ismeri a szlovák helyzetet is némileg, tisztában lehetett azzal, hogy ezen a találkozón döntő dolgok nem történhettek.

Ismerve a szlovák belpolitika ún. magyar kártyás módszerét a választásokat megelőzően, Robert Fico azon kijelentése, hogy sajnálkozását fejezte ki a köztársasági elnökünket ért incidenssel kapcsolatban, feltehetően szavazatvesztéshez vezet esetében. Nem beszélve arról, hogy az EBESZ-ajánlások tekintetében is együttműködési szándékot mutatott. Mindenesetre Németh Zsolt egykori külügyi államtitkár értékelése, miszerint "Fico felmosta Bajnaival a padlót", elég sajátos külügyi diplomáciai érzékre vall.

Így aztán talán érthető egyes potentátok túlbuzgósága, aminek - véleményem szerint - Németh Zsolt sértő és a valóságot közel sem tükröző nyilatkozata is egyik szép gyöngyszeme. És ami érdekes módon, csak egészen más aspektusból tekintve, parallel Ján Slota közismerten nacionalista véleményével, amiben azt állította, a találkozó semmit sem oldott meg.

Bizony, kedves Németh és Slota úr! A diplomácia már csak ilyen. Sokszor hosszú hónapok kemény és következetes tárgyalássorozata hoz eredményt, amivel ez esetben is számolhatunk. És a végső cél elérése érdekében kölcsönös türelmet kell egymással szemben tanúsítanunk. Úgy, mint azt külügyi tárcánk nagyon helyesen teszi. Ami meggyőződésem szerint sokkal inkább szolgálja a határainkon túl élő honfitársaink érdekeit, mint holmi buzgóságra valló, hangzatos bejelentések és becsmérlő értékelések.

Tősér István

Miskolc

Alapképzés, mesterképzés

 

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségén elhangzott beszédében hangot adott a felsőoktatásban tapasztalható kedvezőtlen folyamatok miatti aggodalmainak. Elmondta, hogy "rengeteg szakon tartunk feleslegesen mesterképzést. Ezzel egyszerűen hazudunk is a diákoknak, hisz nincs szükség évente több száz, mesterfokon képzett szociális munkásra (...) Ki fogja vinni az ételhordót, ha minden szociális munkás mesterképzést kap?"

Mint a hazai szociálisszakember-épzés egyik alakítója nem mehetek el szó nélkül kijelentése mellett. Annál kevésbé, mert az MTA elnökének véleménye nem súlytalan magánvélemény. Elvárható lenne, hogy véleményének megfogalmazásakor megfelelően tájékozott legyen, és körültekintően fogalmazzon. A házi segítségnyújtáskor nem a diplomás szociális munkás dolga kivinni ételhordóban az ételt, hanem a szociális gondozó-ápolóé, aki rendszerint általános iskolai végzettség mellett tanfolyami rendszerben szerez gondozói végzettséget, bár örülnék, ha minél többen rendelkeznének érettségivel, ami emberekkel foglalkozó szakmában - tekintettel az elsajátítandó ismeretekre - kívánatos lenne.

A szociális munka különböző tevékenységi szintjein más-más a kvalifikációs elvárás, hiszen nehéz klienscsoportokkal folyó, nagy felelősségű, bonyolult tevékenység, amely magas szakmai-minőségi követelményeket támaszt a szociális szakember felé. Ebből a szempontból a felsőoktatás többlépcsős képzési rendszere - a "bolognai modell" - sajátos magyar értelmezésében meglehetősen meggyengítette a szociális munkások képzését, mert az alapképzés hazai "tömegoktatási" törekvései lehetetlenné teszik az intenzív, kisebb csoportokban folyó felkészítő munkát, az intenzív gyakorlatokat és szeminarizációt. Az egyetemi logika szerint alakuló alapképzés egy olyan tömegmerítés, amelyből lefölözni kívánják a "magasabb szintű elméleti képzésre" alkalmas hallgatókat - miközben a bekerülők jelentős részét sorsukra hagyják. Az alapképzés-mesterképzés viszonyának e torz felfogása azon a félreértésen alapul, amely szerint mesterképzés csak elit, elméleti orientációjú képzésként jelenhet meg. A szociális munkások képzésének rendszere ezzel szemben - pl. az amerikai szociálisszakember-képzésben - olyan igényes, többlépcsős képzésként jelenik meg, amely "alkalmazott mesterképzések" keretében nyújt lehetőséget a szociális munka egyes alkalmazási területeinek, specializációinak elsajátítására. Egy ilyen képzési rendszerben szükség lesz jelentős létszámú és több irányba képző mesterszakokra. Ha Pálinkás professzor úrnak segítségre szoruló hozzátartozója lenne, ő se szeretné, ha családtagjával nem felkészült, nem megfelelően képzett szakemberek foglalkoznának. A szociális munka bármely területén - a gyermekvédelemtől az idősellátásig - igényes segítő munkára van szükség, arra felkészült szakemberekkel. Gyakran kell szembesülnöm azzal, hogy ezt nehezen ismerik fel - és ez nem csak az "utca emberére" vonatkozik. Ha nem értik meg, hogy milyen képzési feltételrendszerben lehet jól szociális szakembereket képezni, akkor nemcsak a hazai szociális munka lassú és küzdelmes professzionalizálódását nehezítik, de meggyengítik azokat a támogató rendszereket is, amelyek nélkül a szociális feszültségek kezelhetetlenek a társadalom számára.

Dr. Szabó Lajos

főiskolai tanár, ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociálismunkás-képző Tanszék