Hunnia és a száztagú árjazenekar

Még szinte csak tegnap futotta Usain Bolt a fantasztikus világcsúcsát, s máris itt az újabb szenzáció: a Hunnia KSK női kézilabdacsapata 23-17-re legyőzte az esélyesebb Kiskunhalast. A világ persze közönyös, egy sort se ír az eseményről, nálunk viszont a hétfői Népszabadság cikkének, majd az internetes portáloknak köszönhetően azzal kel és nyugszik az ország, hogy a Jobbiknak most már női kézilabdacsapata is van.

Ami így nem igaz. A klub egyik tulajdonosa ugyan a Jobbik sportkabinetjének a vezetője, a másik tulaj pedig azt mondja, "itt volt az ideje, hogy valaki a sportban is nyíltan vállalja a világnézetét", az egyesületnek semmi köze a politikához, legkevésbé a pártokhoz. Jellemző, hogy a csapat sztárja, az ukrán Kupricsenkova, aki nem tagja se a Jobbiknak, se a gárdának, mint ahogyan Kupricsenkovról, a férjéről se feltételezhető, hogy Vona Gábor főideológusa volna, ámbár lehet, hogy mindannyian jobban járnánk.

Itt van tehát egy abszolút politikamentes, humánus, kizárólag a széles néptömegek kulturális és mozgásigényének a kielégítésére létrejött egyesület, amelynek színei, zászlaja, jelmondata leginkább a Jobbik nevű párt szimbólumrendszerére hajaz, de hát például Dzsudzsák csapata, a PSV Eindhoven is piros-fehér csíkos mezben játszik, aztán tessék, mégse fasiszta.

Én csak egyet nem értek. A kilencvenes évek elején megtanultuk, hogyha valaki mondjuk antiszemita, s egyetlen zöldséges kivételével a világ összes zsidóját utálja, akkor az az írói munkásságának a része. Akkor nekem az volt ezzel a bajom, hogyha valaki tehát utálja a zsidókat (cigányokat, négereket etc.), akkor miért tagadja le, hiszen ez Magyarországon egyre növekvő népszerűséget garantál.

Ma ezt azzal egészíteném ki, hogy hivatásszerűen utálni embertársainkat egyszersmind kifejezetten jó biznisz is, bombaüzlet, komoly egzisztenciát lehet teremteni általa, sőt ha nem vigyázunk, a tömegek egyenesen a parlamentbe röpítik az embert. Következésképpen én a Hunnia tulajdonosai helyében nem alakoskodnék, hanem kiállnék a világ elé, hogy igen, a Jobbiknak kézilabdacsapata van, holnap pedig száztagú árjazenekara is lesz! A népszerűségük az egekig érne. Így azonban olyan erőtlen és férfiatlan ez a visszakozás, s egyáltalán: a Jobbikról több bátorságot feltételeztem. Már azt furcsállottam, hogy a veszprémi kézilabdás-gyilkosság után a gárda nem vonult be az enyingi maffiafészekbe rendet teremteni, hogy soha nincsenek jelen egyetlen nagy létszámú verekedésnél sem, hogy a kockázatos helyeket messze elkerülik, és leginkább kiskorúakat, kerítésnél álldogáló vénasszonyokat meg kukoricatolvajokat fenyegetnek a masírozásukkal; tökös magyar legényektől, akik mögött hatvannégy vármegye áll, ennél azért férfiasabb kiállást várna a haza.

Fölvetődött a kérdés: minthogy a klub résztulajdonosa az Óbudai Goldberger SE is, mit szólna mindehhez az alapító, Goldberger bácsi. Túl azon, hogy ahol útban van a történelem, s bárminemű érveléshez elég ötvenes szókincs, ott már eleve értelmetlen az ilyen kérdés, erős a gyanúm, hogy kilóra vagy agytérfogatra öt perc alatt megvenné az egész társaságot. És visszaállítaná a nevét.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.