A cikk ijesztő képet fest egy most induló ellátási formáról. Köztudott, hogy Magyarországon a bölcsődei hálózat befogadóképessége csekély, és a kevés férőhely eloszlása földrajzilag egyenlőtlen, számos kistelepülésen egyáltalán nincsenek bölcsődék. Egyes kis lélekszámú településeken a kisgyermekek létszáma még egy bölcsődei csoport (10 fő) létrehozására sem elegendő, a jó színvonalú ellátást azonban az itt élő gyerekek számára is biztosítani kell.

Az ügyvivő asszony az Európa Tanács ajánlására hivatkozva azt mondja, hogy napközbeni gyermekellátás elsősorban a gyermek érdekét kell, hogy szolgálja, és csak másodsorban az anya visszatérését a munkába. Az említett ajánlásban ez a következőképpen fogalmazódik meg: "1. A napközbeni gyermekellátás a gyermekekért van, ezért az ő érdekeiknek legmegfelelőbben kell azt megszervezni. 2. A napközbeni gyermekellátás minden gyermek számára elérhető kell, hogy legyen". Kiemelendő az is, hogy ez a megoldás éppen a halmozottan hátrányos helyzetű családokat szolgálja, biztosítva az egyenlő esélyek megteremtését. Ezért jött létre az egységes óvoda-bölcsőde mint megoldás. (lásd www.szmm.gov.hu). Az ajánlás részletesen foglalkozik a játék szerepével, a beszoktatás jelentőségével, a gondozónő és az óvodapedagógus együttműködési módjaival stb., a készítők célja volt mind a bölcsőde, mind az óvoda értékeinek maximális megőrzése.

A jogszabályban rögzítettek szerint a csoportba öt kétévesnél idősebb bölcsődés korú, és tizenöt óvodás gyermek vehető fel, a gyermekeket egy szakképzett gondozónő és két óvónő látja el egy dajka segítségével. Az óvónőknek a jogszabályi előírás szerint 60 órás felkészítő tanfolyamot kell elvégezni a két-három évesek ellátására felkészülendő.

Vitatkozunk a cikk címéül szolgáló kijelentéssel is: elsősorban nem az anyák munkavállalása szemszögéből vannak érveink. Tapasztalatunk szerint azokban az esetekben, amikor nincs hely a gyermek számára, a szülők kényszermegoldásokhoz folyamodnak, amelyek óriási károkat okoz(hat)nak a gyermek testi-lelki fejlődésében, akár az ad hoc megoldásokat illetően, akár az anyának a munkából való kimaradása okán. Pl. számos óvodában működött az óvodai szakmai körökben is kényszermegoldásnak tartott minicsoport (a kétévesnél idősebbek egy része az óvodában volt, az életkori sajátosságainak megfelelő feltételek biztosítása nélkül).

A széles korcsoportú, 2-7 éves korú gyerekek együttessége is a kifogásoltak "listájára" került. A pedagógia történetében számos elképzelés épült életkor szerint heterogén csoportra. Nem attól jó vagy rossz egy pedagógiai elképzelés, hogy milyen széles életkori sávra vonatkozik, hanem attól, hogy az mennyire koherens. (Pl. családi napközik.) A pedagógiai ajánlás részletesen foglalkozik a széles korcsoportú nevelés-gondozás kérdéseivel.

A két-három éves korcsoportnak megfelelő tárgyi feltételek biztosítását és a speciális étkezést is jogszabály írja elő, a pedagógiai ajánlás pedig szakmai iránymutatást ad ezekre nézve is.

A jogszabályi háttér és az ajánlás, az ezen formában részesülő mindkét korosztály szükségleteit szem előtt tartva igyekszik meghatározni a feltételrendszert és a pedagógiai kultúrát. A működés ellenőrzött keretek között történik majd: a bölcsődei ellátás minőségét a területileg illetékes regionális bölcsőde szakemberei kísérik figyelemmel. Az együttműködés érdekében pedig az óvoda helyi programjába kell beépíteni a két-három évesekkel való bánásmódra vonatkozó elképzeléseket. Azt gondoljuk, hogy a kiindulási helyzet
a gyermekek érdekében kellőképpen megalapozott. A megvalósulás a "jövő zenéje", a gyakorlati tapasztalatok alapján kristályosodhat ki ennek az ellátási formának
a szakmaisága.

Szombathelyiné dr. Nyitrai Ágnes,
a szakmai ajánlást készítő munkacsoport vezetője, gyermekvédelmi (bölcsődei és nappali ellátás, családi napközi) szakértő, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet,

dr. Bakonyi Anna

óvodapedagógiai szakreferens, közoktatási szakértő, Budapesti Korai Fejlesztő központ