A kereskedelmi láncok, amelyek korábban rettegni látszottak az állatvédők haragjától, attól kezdve, hogy a gyártók haszna csökkent, az övék meg nőtt a libamájon, hirtelen újra felfedezték a vásárlók érdekét: az nem lehet, hogy valamire van igény, és mégsem kapni a boltban! Ameddig lesz vevő a libamájra, addig semmire sem kötelez az állatvédők lármája. Mindez a Dél-Alföldön azzal a következménnyel járt, hogy visszavették a szentesi Hungeritbe azokat, akiket korábban az állatvédelmi hisztéria miatt elbocsátottak, és nem kell segélyért sorbaállniuk azoknak sem, akik a libatartásból éltek idáig. A helyzet azonban átmeneti, és csak a libásokra vonatkozik.

Most a mangalicatartók aggódhatnak, pedig már úgy tetszett, az ő stratégiájuk végre megvalósul. A Pick meg a magyar agrárminiszter addig kampányolt Japánban, amíg az ottani egészségtudatos és fizetőképes vásárlók elhitték, hogy a magyar mangalicahús olyan kivételes termék, amelynek fogyasztásával rémítő következmények nélkül lehet zsíros húst fogyasztani.

Sok pénzbe került, mire ez átment a fogyasztói köztudatba, de már 12-13 ezer forintnyi jent is adtak egy kiló magyar mangalicahúsért. Sőt, úgy tűnt, emelni lehet az áron, növelni a mennyiségen. Ehhez persze szigorú eredetvédelem, minőségtanúsítvány kell - ahogy az a fejlett világ játékszabályaiban meg van írva.

Csakhogy amikor a Pick már kaszálgatni kezdett a sokat öntözött, zsenge piacon, alighanem szemet vetett arra a Hungary Meat is. A Hungary Meat azt állítja, hogy ők csak a japán partnerük kérésére, mintának vittek ki három mázsát, nem tudják, hogy kaptak-e hozzá tanúsítványt, de nem is probléma, majd szereznek papírt utólag, ha annyira kell. Különben sem akarnak mangalicahúst árulni Japánban, semmi közük ahhoz, hogy japán partnerük bekiabált a piacra: hahó, negyed áron is lehet ám ezt a hungarikumot kapni!

Arról sem tehetnek, hogy a partnerük, aki mégiscsak független japán kereskedő, a Pick japán nagykereskedőjének honlapjáról lemásolt címkékkel országos bevezetőkampányt folytat a mangalicahúsra, mintha korlátlan mennyiségben tudna szállítani. Egyelőre nem tudni, mi van a háttérben: lehet, hogy Piero Pini olasz tulajdonos úr csupán bajuszt akar akasztani Csányi Sándor magyar tulajdonos úrral; de az is lehet, hogy valaki szép haszonnal magyar mangalicaként akar eladni pár száz tonna olcsó vackot - míg a japánok rá nem jönnek, és mindenestül ki nem tiltják a rossz hírbe keveredő hungarikumokat a piacukról.