Most nyugtázni szeretném, hogy a Fidesz, elsősorban e párt elnöke az utóbbi hónapokban egyszerre tört pálcát az európai baloldal és a neoliberális gazdasági és pénzpolitika fölött, azt a durva látszatot keltve, mintha ez utóbbi az előbbinek lett volna a találmánya. Orbán egyetlen érve: a válság tetőpontján, amikor az unió parlamentjébe új képviselőket választottak, Európa jobboldali pártjai "taroltak", mert a szavazók úgy gondolhatták, hogy a válságért a valamiképp neoliberálissá átvedlett baloldal a felelős.

Először is: nem taroltak, az EP-ben az erőviszonyok alig változtak. Másodsorban: a válság "teljes hosszában" ugyanazok a jobboldali kormányok uralták Európa meghatározó gazdaságait (a németet, a franciát, az olaszt), amelyek annak előtte. Egyikük felelőssége sem eltagadható. Harmadsorban: a válság eredményeképp "baloldali" színezetű fordulat következett be a világ két meghatározó - bár nem európai - gazdasági hatalmának (Amerikának, Japánnak) a kormányzásában. Negyedszer: a válsággal járó fő felelősség egy markánsan jobboldali (Bush) és egy szociáldemokrata (Brown) "angolszász" kormányt terhel, de egyiket sem az ideológiai irányultsága miatt, hanem azért, mert a világ pénzügyi szolgáltatásainak jelentős részét e két ország bonyolította, illetve bonyolítja le.

Beszélhetnék arról is, hogy két közelgő európai választáson - Görögországban és Portugáliában, a mienkéhez hasonló perifériákon - baloldali győzelem várható, ott pedig, ahol jobboldali (Nagy-Britanniában), a konzervatívok kiváltak az Orbán által hegemón szerepre álmodott Európai Néppártból, a válságkezelésre vonatkozó német-francia tervekben nem partnerek. Megemlítendő továbbá, hogy három német tartományban a minap egyenesen szélsőbaloldali (Linke) előretörés volt tapasztalható a helyi parlamenti választásokon, éspedig kemény.

Még a jele sem látszik, hogy az Orbán által taroló győztesnek kihirdetett európai jobboldal akaratérvényesítő képessége (ha van ilyen) ráterülne a kontinensre. Nincsenek jobb- és baloldali "receptek", van ahol nyakló nélkül eladósodnak, van ahol a pénzügyi egyensúly kordában tartására rendezkednek be, akár a gazdaságösztönzés rovására is. De még a "gátlástalanul mohó" bankoknak, bankároknak a megfegyelmezésére nézve sincs egység.

A Fidesz mindenesetre az általa egyszerre baloldalinak és neoliberálisnak minősített "Gyurcsány-Bajnai"-féle válságkezelést, kampányközelben lévén, totális csődnek minősíti - miközben a világ valamennyi mérvadó elemzőtestülete ezzel az ítélettel ma szembe megy. A Fidesz azt mondja: növekszik az államadósság. Igen, mindenütt növekszik. Nő a munkanélküliség. Igen, mindenütt. "Egyre nagyobb a gazdasági visszaesés" - másutt még nagyobb.

Nem lógunk ki a sorból, vagy ha igen, akkor egy sor más makrogazdasági mutató tekintetében pozitívan. Közben a Fidesz szóvivői reggeltől estig a forrásmegvonásokat kárhoztatják (vasút, idegenforgalom, egészségügy), költekeznének tovább az egyensúly rovására, miközben Orbán attól óv, nehogy a tíz százalék fölött eladósodott angolszászok példáját kövessük... Bár megmondaná a Fidesz elnöke, hogy meddig mehetünk el, vagy hogy ő, kormányra kerülve esetleg, meddig megy el maga!? De erről hallgat.