Kitalálni is nehéz aljasabb és nyilvánvalóbb hazugságot, mint ami a Fidesz országgyűlési képviselőjének a száján kifért: roma asszonyok brutális módszerekkel még a méhükben tönkreteszik a gyereküket, hogy azután dupla családi pótlékot kapjanak utánuk. A Fidesz politikusa megnevezett két falut, ahol szerinte ezt teszik. Mindkét falu polgármestere elképedve utasította vissza a rágalmat. Kiderült, hogy a szóban forgó községekben egyáltalán nincs is fogyatékos roma gyerek.

A Fidesz képviselője kénytelen volt elismerni, hogy "véletlenszerűen" nevezte meg a két falut. Ezek után azonban a lelepleződött rágalmat nem visszavonta, hanem kiterjesztette! Országos jelenségről van szó, állította, és ő ezt onnan tudja, hogy az ország minden részéből eljutnak hozzá ilyen szóbeszédek. Az emberevő cigányokról és a keresztény gyerekek vérét vevő zsidókról szóló szóbeszédek szintén így terjedtek, a Fidesz politikusa nyilván ezeknek is jó médiuma lett volna, ha a fölfogásához méltó korban születik.

A Fidesz mélységes hallgatással igazolt kádere nem magányos rágalmazó. Tamás Tibor egy évvel ezelőtt írt erről az "aljas pletykáról", mely Borsodban terjed: "forrás persze nincs, és senki sem első kézből közölte, hanem hallotta valaki ťmegbízhatótólŤ" (NOL, 2008. augusztus 26.) Erre aztán a Magyar Nemzet közölt egy cikket Németh György tollából (2008. augusztus 30.), miszerint a forrás éppen egy Népszabadság-cikk lenne. A hivatkozott cikkben (Gyenei Márta, 1998. november 14.) természetesen egy árva szó sincs arról, hogy bárki készakarva fogyatékossá tette volna a gyermekét, de ezt a jobboldali sajtó olvasóközönsége persze már nem tudja. Pár hónappal ezelőtt a gondola.hu-n forgalmaztak hasonló "szóbeszédeket", s amikor a forrásokat kérték tőlük számon, azzal válaszoltak: nekik csak az a dolguk, hogy leírják, amit hallanak...

A rágalom uszító funkciója nyilvánvaló, ezért most azt a funkcióját említenénk, ami nem az: a valósággal való szembenézés elszabotálása. Azzal a valósággal, amelyben nem egy kisebbség árt a gyerekének tudatosan, hanem a többség a tudatosság hiánya miatt. Szakemberek és kutatások tömege igazolja, hogy az egészségi állapotunk sokkal nagyobb mértékben függ az életmódunktól és az egészségtudatosságunktól, mint az egészségügyi ellátás színvonalától.

És ebben a tekintetben az egész ország bizonyítványa pocsék. Esszük, isszuk, szívjuk, tesszük, amivel ártunk magunknak és gyerekeinknek, sok rossz példát mutatunk nekik és kevés jót. Így van ez gazdaggal is, szegénnyel is, de persze a nyomorban az anyagi és tudati hátrányok összeadódnak. Az a roma anyuka, aki egy mai nyomortelepen apró gyermekei között, nagy hassal bagózik, ugyanúgy várja és szereti a gyerekeit, mint az a pár évtizeddel ezelőtti parasztasszony, aki pálinkás kenyérrel altatta el a kicsinyeit.

A szegénységbe született gyereknek sokszoros esélye van rá, hogy koraszülött, fejletlen, alultáplált, fogyatékos legyen, fiatalon megrokkanjon és meghaljon, mielőtt megöregedne. Ez az a torokszorító valóság, amivel szembenéz, akiben van polgári felelősségérzet, s ami elől rágalmakba menekül, akiben nincs.