A legutóbbi esetben, a múlt hónapban több tucat migráns halt éhen és szomjan, amikor megkísérelt Líbiából a Földközi-tengeren át Olaszországba átkelni. Szégyen! A máltai hatóságok állítólag vették a vészjelzést. Ellátták a hajót élelemmel, vízzel, üzemanyaggal, mentőmellényekkel, majd értesítették olasz munkatársaikat. A lesoványodott utasokat magukra hagyták, hogy folytassák útjukat. Mindössze öten élték túl a megpróbáltatásokat, öten menekültek meg az olasz parti őrségnek köszönhetően. A máltai kormány fenntartja véleményét, miszerint tisztviselői a nemzetközi megállapodásokkal összhangban jártak el. Ám ez az eljárás a nemzetközi emberi jogi kötelezettségek és a tengeren való viselkedési normák minimumától is nagyon távol van.

Az Afrika és Olaszország közötti forgalmas vizeken, ahol rendszeresen járőröznek, egyetlen hajó állt meg, hogy segítséget nyújtson a hajótörötteknek. A többi "nem vette észre" a tizenkét méter hosszú és elkeseredett utasaival húsz napig sodródó hajót.

Az emberi jogok élharcosai megrendülve és lesújtva ismét tiltakoztak, emlékeztették a kormányokat és a magánvállalatokat arra, hogy bajban lévő személyek megmentése a tengereken nemcsak a nemzetközi tengerjogi szerződések által meghatározott feladat, hanem alapvető emberi kötelesség is - az utasok státusától és utazásuk céljától függetlenül.

Az emberi jogok mindennél fontosabbak. Mindenekelőtt az élethez és a biztonsághoz való jog - ami például azt jelenti, hogy a bajban lévőket élelemmel, vízzel, védelemmel és minden egyébbel el kell látni, ami az életben maradásukhoz szükséges. Az ENSZ Egyezmény a tengerjogról, a Tengeri életbiztosítási egyezmény újabb kiegészítései, valamint a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet által kiadott Kutatási és mentési megállapodások és azok végrehajtási utasításai rögzítik a tengereken elvárható és elvárandó eljárásmódokat.

Persze nemcsak az a probléma, hogy a kormányok semmibe veszik nemzetközi kötelességeiket. Természetesen a könyörtelen embercsempészek is felelősek azért, hogy évente több ezer ember hal meg a Földközi-tengeren, az Ádeni-öbölben, a Karib-tengeren, az Indiai-óceánon és másutt.

Szó szerint életbevágóan fontos, hogy a lobogó szerint illetékes államok hathatós ellenőrzést gyakoroljanak hajóik felett, hogy biztosítsák a mérvadó nemzetközi megállapodásokban lefektetett biztonsági normák érvényesülését, garantálják tengeri közlekedésre alkalmatlan hajók és csónakok ne fussanak ki a kikötőkből. Meg kell előzniük és meg kell tiltaniuk a migránsok csempészését és kereskedelmét, de biztosítaniuk kell azt is, hogy minden embercsempészéssel vagy emberkereskedelemmel gyanúsított személlyel szemben, aki a hajón tartózkodik - az illető státusától függetlenül - emberségesen és a méltóságára való tekintettel bánjanak. Ehelyett a túlzsúfolt hajókat és utasaikat sokszor éppen a kormányok és regionális szervezetek eljárásai, a hajók elfogása és az azokon tartózkodó migránsok és menekültek visszafordítása veszélyeztetik. Nem lehet megkérdőjelezni, hogy mindenkit megilletnek az alapvető emberi jogok, menekülteket, oltalomkereső, migránsokat egyaránt, utazás közben is, a szülőhazájuktól távol is.

A migránsok emberi jogainak védelmében mutatkozó hiányosságok arra ösztönzik a hajóskapitányokat és a hajózási társaságokat, hogy súlyosabbnak érezzék a szegény és nemkívánatos tengerjárók megmentésének költségeit, mint a megmentésükre vonatkozó kötelezettségüket és az emberi együttérzés parancsát. Minden alkalom, amikor egy kormány megtiltja, hogy a megmentetteket az elérhető legközelebbi, vagy az utazás céljául kitűzött kikötőben partra tegyék, erősíti a hajóskapitányok és a hajózási társaságok késztetését arra, hogy fordítsák el a tekintetüket, ha migránsokkal teli, bajba jutott csónakot látnak. A vállalatoknak több millió dolláros veszteséget jelenthet, ha nem engedélyezik egy kikötőbe való beállásukat, vagy az árujuk kirakodását azért, mert a fedélzeten migránsok tartózkodnak. Voltak halászok, akiket ahelyett, hogy megjutalmaztak volna őket, bűnvádi eljárással kellett szembenézniük, mert bajba jutott tengerjárókon segítettek, életeket mentettek, a nemzetközi jogban lefektetett és az elemi emberi együttérzés által diktált kötelességüket teljesítették.

Mai világunk egyik legnagyobb emberjogi problémáját jelentik azok a milliók, akik életüket és biztonságukat kockáztatják, hogy határokon keljenek át a jobb élet reményében. A különböző államoknak gyorsabban és nagyobb elkötelezettséggel kell cselekedniük, hogy ténylegesen érvényesüljenek azok a nemzetközi szabályok és magatartási normák, amelyek a nyílt tengeren bajba jutott emberek számára az életet jelenthetik. Ne kerülhesse el a felelősségre vonást senki, aki megtagadja a segítséget a bajba jutott tengerjáróktól.

A szerző az ENSZ emberi jogi főbiztosa