A nyilatkozatról kialakult széles körű internetes- és sajtóvita résztvevőinek nagyobbik része Raffay megrendült elmeállapotával foglalkozik, mások a trianoni határok ügyében fejtik ki sokszínű véleményüket. Elhangzanak a szokásos érvek pró és kontra. Az egyik szerint a történelem szemétdombját nem lehet visszaforgatni, a másik meg azt hozza fel, hogy ha a hollandoknak lehet Antillájuk, akkor nekünk miért nem, és ráadásul mi csak azt akarjuk visszaszerezni, ami a miénk volt. A vita további részében aztán a felek régi magyar szokás szerint az eredeti vitatémát feledve gyűlölettől eltorzult billentyűzettel esnek egymásnak anyázás céljából.

Nekem az a véleményem a volt hadügyér nyilatkozatáról, hogy őrült beszéd, de nincs benne rendszer. De ne féljetek, majd én teszek bele! Az a baj ugyanis, gyerekek, hogy túl alacsonyra állítjátok be a horizontotokat. Nem is értem, hogy miért pont ezekre a trianoni területekre vagytok annyira rákattanva. Ha egy kicsit összekapnánk magunkat, most ezeknél sokkal zsírosabb vidékeket is lenyúlhatnánk, melyeknek földje jó, legelőin a fű kövér.

Csak ehhez távlatosabban kellene tekinteni történelmünkre, és dicsőségesebb időkből kellene példát meríteni. A kalandozó magyarokra gondolok, momentán, kiknek nyilait az egész kontines félte. Szerintem most újra eljött a történelmi lehetőség, hogy lerohanjuk Európát. Bűn volna ezt nem kihasználni!

A kalandozó magyarok a nyolcszázas évek végén, és a kilencszázas évek elején szegényes fegyverzetük és viszonylag kis létszámú seregük ellenére azért nyomhatták le Európa akkori nagyhatalmait, mert a kontinens szét volt zilálva, uralkodói belső bajaikkal voltak elfoglalva. Nos, a helyzet most nagyon hasonló. Európa zilált, minden ország a saját nyavalyáival bajlódik, legkisebb gondjuk is nagyobb nálunk. Ennyit a történelmi a helyzetről.

Ami a fegyverzetünket illeti, az hasonlóan szegényes, úgyhogy ez is stimmel. De hogy Lányi Zsolt örökbecsű mondását idézzem, többet ér a magyar katona egy szuronnyal, mint az amerikai ötezer rakétával. Tessék kiszámolni, hogy ha egy magyar katona egy szuronnyal többet ér ötezer amerikai rakétánál, akkor 24 890 magyar katona hány rakétánál ér többet? Puskázni tilos!

A meglepetés hatalmas ereje is a mi oldalunkon áll. Tróját tíz évig ostromolták a görögök tízezrei, hogy aztán végül tucatnyi foglalja el a trójai faló segítségével.

A Magyar Faló-hadművelet első része eddig hibátlanul sikerült. A NATO és az unió gyanútlanul befogadott bennünket, nem is sejtve, hogy mire készülünk. Haditervvel se nagyon kell bajlódnunk. Elég elővenni az archivumokból, és egy kicsit leporolni a Varsói Szerződés vonatkozó dokumentumait. Jó, jó, végig kell futtatni rajtuk a Windows keres-cserél programját párszor, hogy a tábornok elvtársból tábornok úr legyen, de a többi úgy jó, ahogy van.

Most annyival is könnyebb a helyzetünk, hogy a schengeni egyezmény értelmében a magyar harckocsizóktól a határon senki se fog útlevelet kérni. Úgy hatolhatnának Európa szívébe, mint kés a vajba. Számításaim szerint akár Augsburgig is felfejlődhetnénk anélkül, hogy bárki megkérdezné, hová lesz a csörömpölés, skacok? És ha mégis csetepatéra kerülne a sor, alkalmazhatnák az ősi magyar cselt: úgy teszünk, mintha menekülőre fognánk, aztán visszafelé tüzelve szívatnánk az ellenséget. Ettől fejvesztve menekülnének a meglepett taljánok, frankok, szászok, longobárdok.

Természetesen a hadműveletet hírszerzési eszközökkel is elő kell készíteni. A magyar titkosszolgálatnak ez rutinmunka. Nem kell mást tennie, mint elővenni azokat az eszközöket, amelyekkel saját magát nullázta le. Ezekkel a legerősebbnek számító nyugati társszerveket is rövid idő alatt taccsra lehet vágni.

Ha azt kérdezitek, minek beszélem ki itten a titkos tervet, erre azt mondhatom, hogy a Magyar Terjesztési Szövetség legutóbbi napilapos statisztikái szerint, ami újságban jelenik meg, az eléggé szűk körben marad. Úgyhogy ne féljetek, nem fog kiszivárogni.