A kelet-közép-európai banánköztársaságok közös ismertetőjegye, hogy vannak "szabad" választások, ám a választói döntéseket antidemokratikus (például a hatalmi központnak alárendelt média) vagy illegális (például szavazatvásárlás) eszközökkel befolyásolják. Ezekben az országokban sokszínű a médiapiac, ám a médiatulajdonos oligarchák politikailag elkötelezettek, a hírközlés pedig szimplán politikai propaganda. (Máris tegyünk azonban különbséget az állami megrendeléseken meggazdagodó oligarchák és a tehetségükkel vagyont szerzők között; a gazdagság önmagában érték, ha azt a helyes célokra használják.) De a legfontosabb közös vonás az, hogy a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás nem független.

Természetesen még a legfejlettebb demokráciákban is előfordul korrupt rendőr, ügyész vagy bíró. Ám a fejlett demokráciákban a korrupt rendőr, ügyész, bíró óriási kockázatot vállal, mert olyan fékek és ellensúlyok vannak a rendszerben, amelyek magasan tartják a lebukás és az ezzel járó súlyos következmények valószínűségét.

Magyarország félúton van, de öles léptekkel halad a banánköztársasággá válás felé. A média egy része olyan tulajdonosok kezébe került, akik azt pusztán propagandaeszközként használják. A kérdés az, hogy működnek-e a fékek és ellensúlyok a mai Magyarországon. Működik-e az önkontroll, vannak-e olyan független, a szakmaiságot, az igazság keresését mindennél előbbre tartó elemei a magyar igazságszolgáltatásnak, amelyek megállítják az ország banánköztársaságiasítását?

Itthoni jövedelemolló

A "banánköztársaság" fogalmat gyakran használják az alsó és a felső társadalmi rétegek túlzott jövedelemkülönbsége esetén is. Magyarországon az átmenet korai éveiben - 1990-1995 között - megemelkedtek a jövedelmi egyenlőtlenségek, s nőtt a szegények aránya, azóta azonban lényegében változatlan szinten, az OECD-átlag alatt stabilizálódtak ezek a mutatók - derült ki egy az idén tavasszal készült felmérésből. Míg nálunk stagnáltak, az OECD-országok háromnegyedében az elmúlt 20 évben nőttek a jövedelmi különbségek. Egy másik eltérés: az időskori szegénység csökkenése, illetve a fiatalkori szegénység emelkedése nálunk erősebb volt, mint az OECD átlagában. A felmérés szerint 2005 és 2007 között Magyarországon csökkent a leggazdagabb és a legszegényebb 10 százalék jövedelme közötti különbség, a szegények aránya pedig 2000 óta csökkenésnek indult. Az is igaz viszont, hogy míg Magyarországon minden negyedik háztartásnak nehézséget okoz az alapvető fogyasztási cikkek, illetve a megfelelő lakáskörülmények biztosítása, addig az OECD-országokban átlagosan csak minden nyolcadik családnak kell hasonló problémákkal megbirkóznia. A leggazdagabb és a legszegényebb 10 százalék jövedelmének aránya az OECD-országok közül Dániában és Svédországban a legalacsonyabb, míg Törökországban és Mexikóban a legmagasabb. Magyarország a vizsgált 30 ország között a 14. helyen áll. (s. a.)