A kiadónk gondozásában megjelent atlasz és elődei -, amely miatt pedagógusok és vallási vezetők tiltakoztak Hiller István szakminiszternél - 1959 óta folyamatosan bővülve, átalakulva, kiegészülve szolgálják azt a célt, hogy a diákok térben és időben eligazodjanak a történelem eseményei között. Szerkesztésében neves történészek vettek részt, akiknek a nevét bárki megtalálhatja ebben és a korábbi atlaszokban, ha veszi magának a fáradságot, és megkeresi. Természetesen ettől még lehetnek benne hiányosságok, lehet, hogy frissíteni kellene szemléletén is, de túlzottnak tartjuk azt a vélekedést, amely szerint "Az elmúlt hónapok eseményeinek fényében nem halogatható a kérdés: milyen képet kap az ifjúság azokról a kérdésekről, amelyek a szélsőjobb propagandájának eszközévé váltak. Milyen ideológiává állhatnak össze azok az információk, amelyek a középiskolások gondolkodását alakítják?".

Egy viszonválasz keretén belül részletes válaszra nincs lehetőség az indulatokban némileg túlfűtött cikkre. Kijelenthetjük azonban, hogy nem tagadjuk a holokausztot, és nem áll szándékunkban kirekesztőnek lenni. Egyszerűen csak léteznek témák, amelyek térképes módon nem ábrázolhatók. Így például nehéz megfogni térképen a romák és hasonlóképpen a magyarországi zsidók elterjedését is a történelem folyamán, ellentétben számos más népcsoporttal, amely jól körülhatárolhatóan megjeleníthető akár a történelmi, akár a mai Magyarország területén. Azért, mert elterjedésük nem ábrázolható, kultúrájuk természetesen része hazánk történelmének és kultúrájának. A tankönyveknek módjukban áll ezt is bemutatniuk, ezért tűnnek szemléletükben korszerűbbnek.

Két jellemző idézet megemlítésével szeretnénk rávilágítani a nem túl szerencsés hangvételre és a megoldásra is.

Az első idézet: "A kronológiai összeállítás szerint a parlamentben nem szavazták meg a zsidótörvényeket, a térképek szerint gettók sem létesültek Budapesten és más városokban, a falvakból sem vihettek el zsidókat, hiszen egyáltalában zsidók nem is laktak Magyarországon". A mondat úgy hangzik, mintha az atlasz tagadná ezeket, holott "csak" nincs benne. Ha a szerzőnek nyilatkozó Köves Slomó nyilatkozás helyett megkeresi a kiadót, megköszöntük volna az észrevételt, hiszen a kronológiából valóban kimaradt néhány, a témát érintő fontos dátum. A gettók is feltűntethetők a térképen, talán ha adatokat is kapunk hozzájuk az avatott személyektől, akkor ez még egyszerűbb lenne. Hasonlóképpen pótolhattuk volna mind a romák mind a zsidó betelepülésének kezdetét és irányát.

Atlaszunkban ez olvasható: "A zsidó áldozatok számában a különböző források jelentősen eltérnek! Magyarország háború alatti területén az összes áldozat száma csaknem egymillió ember, ezen belül zsidó áldozat: 450-600 ezer fő".

Ezt a szövegrészt kommentálja a második jellemző idézet, mely Ónody-Molnár cikkében nem, csak a hírportálon olvasható: "A szerzők itt alighanem indulatba jöhettek, hiszen a térképeken sehol máshol nem használnak felkiáltójelet (!). A nagy sietségben még a magyar háborús határvonalakat is elfelejtették berajzolni, pedig más oldalakon oly fontos szempont volt az országgyarapítás grafikai ábrázolása. Németország háborús határait berajzolták ugyanezen a térképen, csak a magyar ťemberveszteségekŤ idején érvényes magyar államhatár hiányzik. Ki érti ezt? Gondolni sem merünk arra, hogy a határvonalak sebtében történt visszarajzolása azt a célt szolgálja, hogy a magyar csendőrség és a MÁV által végrehajtott észak-erdélyi deportálások számait a román történelem kontójára lehessen feltüntetni".

A zsidó népirtás nem maradt ki az atlaszból. A felkiáltójel a források bizonytalan voltára kívánta felhívni a figyelmet. A határokat sem egyszerű ábrázolni, ugyanis, ha nem a háború előtti, hanem az 1944-es határokhoz igazítjuk az adatokat, akkor Lengyelországnak például egyetlen zsidó áldozata sem volt, mert Lengyelország nem létezett. Franciaország ellenálló nimbusza pedig egy kicsit megtépázódik, mert feltüntetésre kerültek volna Vichy-Franciaország saját zsidó deportáltjai. Az észak-erdélyi deportálásokat természetesen nem írhatjuk Románia számlájára, de a felelősség megállapítása nem elsősorban egy térkép feladata. A diák is ráébredhet a két térkép és a felelősség közötti összefüggésre. (Lehet, hogy szerencsésebb is lenne, ha megfelelő rávezetéssel maga ébredne rá.) Az országgyarapítás határainak bemutatásáról csak annyit, hogy nehéz a bécsi döntéseket úgy tanítani, ha szélsőjobboldali nézetektől tartva nem mutatjuk be azokat.

Ha erről e kérdésről is indult volna eszmecsere a kiadóval, talán már előrébb lennénk. Beszélhettünk volna arról, hogyan kapjon nagyobb szerepet az atlaszban a holokauszt, emeljük-e ki külön térképen. Megoszthattak volna velünk adatokat, amelyekkel talán pontosabban ábrázolhattuk volna a kérdést. Kaphattunk volna ötleteket az ábrázolási nehézségekre.

Kiadónk az elmúlt évtizedek folyamán mindig igyekezett a szakmaiság talaján maradni. Kár volt ebbe is politikát vinni.

Végezetül ajánljuk figyelmébe minden olvasónak az atlasz 11., 12., 20., 61., 64., 76., 77., 82., 98., 100. és 102. oldalain található térképeket, amelyeken a zsidóság és a cigányság történetével és kultúrájával kapcsolatos tényeket találnak.

Hidas Gábor, a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. szakreferense