A székében még meg sem melegedhetett új NATO-főtitkár pedig diplomatikusan egyelőre a figyelméről, semmint támogatásáról biztosította az elképzelést.

Oroszország és legalább középtávú jövője a világpolitika egyik nagy kérdőjele. Az atlanti szövetségtől függetlenül Washingtonban is nagy viták folytak-folynak az amerikai-orosz kapcsolatok deklarált "újraindításának" helyességéről. Komoly elmék tartanak a moszkvai kül- és belpolitika rosszabbra - egyesek szerint: még a mostaninál is rosszabbra - fordulásától. Senki nem szeret biankó csekket kitölteni. Ugyanakkor a nyugatnak - és vezető hatalmának, az Egyesült Államoknak - szüksége van Oroszországra. Mindjárt, talán már heteken belül, Irán ügyében a Biztonsági Tanácsban. De Afganisztán kapcsán is, amelynek terheit az amerikai közvélemény többsége már nem kívánja cipelni, óriási nyomás alá helyezve ezzel a Fehér Házat. Brzezinski egy szélesebb, globális biztonsági hálóról is beszél, az oroszok bevonásával. Mindeközben pedig a világnak továbbra is nagy szüksége van az Egyesült Államokra. Ahogy Josef Joffe, a Die Zeit szerkesztője írja ugyancsak a Foreign Affairs hasábjain: "Ki akarna tényleg egy olyan világban élni, amelyet Kína, India, Japán, Oroszország vagy akár Európa uralna, amely minden óriási vonzereje dacára a saját háza táján sem tud rendet tenni?"

A NATO és a Brzezinski új javaslata szerint vele párba állítandó, az oroszokat is magába foglaló ODKB összesen 35 tagországot tömörít. Mindkét szervezetben azonban csak egy-egy számít közülük igazán: Amerika és Oroszország. Ez viszont felveti azt a kérdést, nem válhat-e az amerikai-orosz viszony alakulása a NATO újabb "iraki háborújává", vagyis nem idézheti-e elő a szövetség az évtized közepihez hasonló, mély sebeket okozó megosztottságát. Brzezinskiről végképp nem gondolja senki, hogy ne lenne tisztában az "új" NATO-tagállamokban, elsődlegesen is a szülőhazájában táplált félelmekkel Moszkva kapcsán. Amerika vezető külpolitikai tekintélye márpedig - a megosztottság szempontjából sem mellékesen - az észak-atlanti szerződés két cikkelyének felülvizsgálatát is szorgalmazza. Egyrészt az egyhangú döntéshozatal kényszerének oldását, másfelől a NATO-ból való kizárás - ma még nem létező - intézményének bevezetését célozza. A történelem egyik nagy paradoxona lenne, ha a hidegháborút megnyert katonai szövetség valamely tagállamát éppen az orosz kapcsolatok oltárán áldoznák fel egyszer e paragrafus alapján.