A szerző Esztergom jog szerinti jegyzője

És nem történt semmi!

A korábban mindenki által félszeg, kicsit frusztrált embernek tartott Meggyes Tamásból politikussá válása után gyorsan átváltozott. Először lekommunistázta az ügyészséget, bűnözőnek nevezte a megyei rendőrkapitányt (ezért pénzbüntetésre ítélték), később pedig már országgyűlési képviselőként lehülyézte az igazságügyi minisztert, betegesnek nevezte a bírói gyakorlatot, bűncselekmény elkövetésével vádolta meg a közigazgatási hivatal vezetőjét. Ezek már pár éves ügyek, amelyeket elhomályosítanak a napi aktualitások, például az, hogy polgármesterünk illegálisan elbontatta a város közepén lévő Bástya áruház rámpáját és erre még büszke is volt.

És nem történt semmi!

Érdemes lenne egy műben feldolgozni M. Tamás tevékenységének vadhajtásait jogelméleti aspektusból, a jogalkotók és jogalkalmazók számára örök tanulságul. Ezzel szerintem az ő titkos vágya is teljesülhetne és bekerülne egy kicsit a történelembe, de a tankönyvekbe mindenképpen. Erre lenne is igény. Amikor 2006-ban a Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karának egyik szemináriumára bevittem az egyik fegyelmi tárgyalásom hanganyagát, a diákok a felvétel lejátszása és hosszú döbbent csend után egymás szavába vágva magyarázták, miért nem lehet igaz, hogy ez Magyarországon megtörténhetett. Bizonyára előre megírt és felvett oktatási segédanyagot hallottak.

Egy ilyen mű megírása hozzám közel álló feladat lenne, de ahhoz, hogy "életszagú" legyen, vissza kellene jutnom a hivatalomba, és át kellene tanulmányoznom a vonatkozó iratokat, amelyekhez, ha mostanában nem találom meg a postaládámban, nem jutok hozzá. Már négy éve "hegyek mozognak" annak érdekében, hogy ne tudjam gyakorolni hivatásomat "a törvényesség biztosítását" Esztergom Város Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalában. Rémálmaimban sem gondoltam, hogy idáig jutunk. Amikor megnyertem a pereket, csak egy bocsánatkérést vártam, egy kézfogást; de most már végig kell csinálnom, és le kell írnom mindent. Nemcsak hitem miatt, hanem azért is, mert a "Meggyes-jelenség" messze túlmutat önmagán, s már olyan sebeket kapott a város ettől a "folyamatosan ütésre emelt kéztől", amiket egyetlen demokratikus országban sem szabad eltűrni.

A fentiek megértése végett közreadom a döntésemhez vezető út kronológiáját.

2003. december elsején álltam munkába Esztergom jegyzőjeként. Már korábban is dolgoztam a városnak megbízási jogviszonyban. Hallottam, hogy a polgármester formabontó személyiség, de úgy véltem, bizonyára egy "szent őrült", akinek sok a rosszindulatú ellenfele.

2004 nyarán rossz sejtéseim támadtak néhány ügyben és egyre élesebb konfliktusaim támadtak a polgármesterrel.

2004 őszén egyre inkább az lett a meggyőződésem, hogy nincs jó olvasata a tapasztalataimnak, ha M. Tamás tudatában van a cselekedeteinek, az is baj, ha nincs, az is. Ekkor már "operatív jogi csapat" alakult a személyét vagy ellenfeleit érintő perekre és büntetőügyekre.

2005. február vége: Először kutatták át a szobámat (szabadságom alatt), nem sokkal azután, hogy törvényességi észrevételt tettem egy több százmillió forintos kötbér indokolatlan elengedése miatt.

2005. június: Egy hónapos kényszerszabadságra küldött M. Tamás. Ekkor zajlott egy általam jogellenesnek tartott közbeszerzési eljárás, melyben a műszaki előkészítést végző önkormányzati cég által vezetett konzorcium volt az "elő-erőnyerő". Ekkor kutatták át másodszor a szobámat.

2005. július: Ismét kényszerszabadságra küldtek, de nem mentem, tekintettel az aljegyző külföldi távollétére.

2005. július 28.: M. Tamás fegyelmi eljárást indíttatott ellenem három ügyben, úgy, hogy a döntés előtt meg sem szólalhattam. Felfüggesztettek a munkavégzés alól, a polgármester személyesen "segített elhagyni" az épületet, ahonnan azonnal kitiltatott. Még a személyes tárgyaimat sem tudtam elhozni.

2005. szeptember 6.: Az első érdemi fegyelmi tárgyalás. A tárgyalás jogszerűtlen levezetése után, a döntést követően 7-8 perc múltán - mindenki várakozásának megfelelően - újabb fegyelmi eljárást kezdeményezett ellenem a polgármester, ezúttal már 12 ügyben.

2005. október 18.: A második fegyelmi tárgyalás. A polgármester - a levezető elnök jogkörét visszaélésszerűen gyakorolva, jogaimban súlyosan korlátozva hivatalvesztésre vonatkozó határozatot hozatott a Fegyelmi Tanáccsal. Ekkor már nemcsak az én jogaimat korlátozta M. Tamás, hanem a fegyelmi tanácsot alkotó képviselőktől is megvonta a szót, kikapcsolta a mikrofont.

2007. február 27.: a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság másodfokú jogerős közbenső ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, mely a fegyelmi döntéseket megsemmisítette, kimondta a rendeltetésellenes joggyakorlás tényét s visszahelyezett a munkakörömbe.

2007. március 8.: Lemásoltam az első- és a másodfokú ítéleteket minden képviselő és a tisztségviselők számára, megjelentem a testületi ülésen és annak szünetében kiosztottam az ítéletek szövegét. Ezután a polgármester zárt ülésre hivatkozva ki akart küldetni az ülésről, később valóban ki is záratott a teremből, ahol az én személyemről folyt a szó, nyilvános ülésen órákon keresztül.

2007. március 22.: Megjelentem a hivatalban, ahol véletlenül sikerült találkoznom a polgármesterrel, aki annak közlésére szorítkozott, hogy nem áll velem szóba és nem hajlandó velem együtt dolgozni. Még ezen a napon beadtam a végrehajtási lapot a cselekmény végrehajtása tárgyában. Azóta már néhányszor végrehajtási bírsággal sújtották a hivatalt. A polgármester egyszer ki akart dobatni a pribékjeivel a képviselő-testület üléséről is. Jogerős ítéletem van arról, hogy M. Tamás félrevezette a képviselő-testületet és kárt okozott Esztergomnak...

2009. május 5.: Megnyertem jogerősen az "esküs" pert is, tehát az a polgármesternek az utolsó gyenge hivatkozási alapja is megszűnt arra, hogy ne engedjen dolgozni.

Még mindig nem történt semmi!

Illetve történt. A távollétemben néhány milliárddal nőtt a város adósága. Esztergom lassan többet költ perekre, ügyvédekre és kommunikációra, mint szociális segélyekre. És még többet fog.

Ha továbbra sem történik semmi.