Bárki, bármit?

Az utóbbi napokban rendkívül sok információt kaphattunk az elmúlt hónapok cigánygyilkosságainak feltételezett elkövetőiről. (Az újságokban illedelmesen K. Árpádként szereplő ember bátran szerepelhetne teljes nevén is, miután az újságokból ország-világ megtudta, melyik debreceni metálzenekarban dobolt.) Volna itt néhány kérdés, amely szerintem igen fontos, csak a nagy felhajtásban nem tesszük fel őket:

Nyíltan a cigányok kiirtására buzdított Csontrabló a neten: "Azt mondom, öljük meg mi, Magyarok, a cigányokat, asszonyt gyereket, öreget és mindenkit, aki a cigányt védi!" És a megalapozott gyanú szerint meg is tette! Miért nem léptek fel a bűnmegelőzésre felesküdött szerv dolgozói már ekkor?! A kedves ügyészek, rendőrök ezt mégis minek minősítenék? Miért hemzseghet minden hírportál hozzászólási felülete zsidózástól, cigányozástól? Ha itthon egyesek azt hiszik, hogy bármit írhatnak, csak egy lépés, és néhányan úgy gondolják, bármit tehetnek.

A letartóztatottak "rendészeti feladatokat" láttak el egy szórakozóhelyen: kidobóemberek voltak. Az üzemeltető elmondása szerint felületesen ismeri őket. Miért?! Akárkiket felvesz egy olyan munkakörbe, ahol erőpolitikával intik fegyelemre a vendégeket? Egy ilyen munkakörben nem lenne minimum minden esetben egy pszichológiai teszt? Nemzetiszocialista tetoválásokkal rendelkező egyének fizetés fejében ülhetnek ma nálunk szórakozóhelyek bejáratainál? Ehhez hozzájön, hogy az egyik gyanúsított katona volt, és éppen őróla mondják ismerősei, hogy köztudomásúlag gyűlöli a cigányokat. Ez mit mond el a katonaságunkról?

Elképzelhetőnek tartom, hogy kérdéseim naivak. Abban viszont biztos vagyok, hogy nálunk civilizáltabb országokban nem tűnnek annak.

Adamik Zoltán

Budapest

Bächer Iván őszödi beszéde II.

Brendel Mátyás augusztus 29-i cikkére (Bächer Iván őszödi beszéde) reagálnék.

Összehasonlítani Gurcsány Ferenc őszödi beszédét és Bächer Iván Séta című írását (Magyar Hírlap, augusztus 17.) ügyes dolog, és abból a szempontból érthető is, hogy mindkét esetben a fa eltakarja az erdőt, mindkettőt kihasználta és kihasználja az ellenzék, és rosszul értelmezi a baloldal. Mindkettő a szocialista politikusokat próbálta felrázni, felébreszteni, észre teríteni.

Az őszödi beszédről már mindent megírtak, és annak az ellenkezőjét is. Ezzel most már ne foglalkozzunk. Ellentétben Brendel úrral, állítom, hogy Bächer Iván nem elemző újságíró. Aki rendszeresen olvassa Bächer írásait, tudja, hogy, mint József Attila, "érzékeny, fájdalmát élesen kifejező ember, aki zseniális" író (csak azért nem költő, mert prózában és nem versben festi le a világot).

Tíz éve telepedtem haza, azóta minden szombaton olvasom cikkeit. Volt is szerencsém párat franciára fordítani. Hangulatot, szenvedélyt, szenvedést, lelkiállapotot, életszeleteket, emberi szeretetet, szomorúságot, az igaztalanság és az igazságtalanság miatt érzett haragot, félelmet, fájdalmat, nosztalgiát, emlékeket, barátságot, néha még reményt is találtam írásaiban. De elemzést, analizálást soha.

Értem, hogy a Népszabadság nem közölte a Sétát. Gondolom, hogy ezt Bächer Iván is megértette. Az Álompárt című írásában (július 25.) ugyanazt írta, csak másképpen. Sajnos erről senki se beszél. Talán azt gondolják a "véleményalkotók", hogy csak a botrány érdekli kortársainkat.

De talán okosabb lenne Bächer Iván Séta és Ököllel a zongorát (Népszabadság, augusztus 18.) című írásait békén hagyni. Helyette az igazán fontos tennivalókkal kellene foglalkoznunk, és azokról kellene gondolkodnunk, melyekre éppen Bächer Iván próbálja felhívni figyelmünket.

Már eddig is sok tinta folyt el feleslegesen.

Basilides Bálint Géza

festőművész

Kérdések egy útfelújításról

"Felújítják a Thököly út két és fél kilométeres szakaszát, a Dózsa György út és a Hungária körút között ideiglenes pályaszerkezetet építve" - írják a lap augusztus 1-jei számában (Vágányzár a körúton).

Jó hír? Felületesen szemlélve az. Hiszen kinek ne lenne elege az évtizedek óta gondozatlan, sorsára hagyott, hatalmas lyukakkal ékeskedő és kitöltetlen hézagú macskaköves útburkolatból! Arról sajnos szinte reménytelen szólni, hogy lehetett volna ez másképp is! Jól ismert ugyanis az az évszázadosnál is régebbi technológia, amivel a szinte elpusztíthatatlan bazaltköves burkolatot karban lehet tartani. Ha ma valaki bontott macskakövet akar venni és nem lopni, 4000 forintot fizethet egy négyzetméterért. Sokan vannak, akik autófeljárónak, díszterasznak dolgozzák be a macskakövet, és persze léteznek stílustalanok, akik tömör kerítéseket, netán "díszfalakat" alkotnak a nemes anyagból. A téma azonban ezúttal nem a macskaköves burkolat dicsérete, hanem a fent idézett "ideiglenes pályatest" mibenléte, és - számomra - a Thököly út bel-zuglói környezete.

Hogyan fognak eljárni a következő kérdésekben?

1. Bármilyen meglepő, élnek a sok évtizedes, évszázados platánok a Thököly úton a Dózsa György út és a Stefánia között. Köszönhető ez talán annak a laza szerkezetnek, amit a macskaköves útfelület biztosított a víz áramlásának. Hogyan biztosítják a fák túlélését, amikor az aszfalttal vízzárat képeznek? Hiszen nem lenne jó, ha az elkövetkező években a fák pusztulását kellene végignézni, és mindennemű magyarázatokat hallani az okokról.

2. Lesz-e forgalmi rendezés, változás az útfelújítás kapcsán, vagy marad az az áldatlan, bűnös állapot, hogy a Thököly út forgalma több mint egy évtizede a fasoros mellékutcákra zúdul? Szinte hihetetlen, de tény, hogy jelenleg a Thököly útról gyakorlatilag egyetlen főútra sem lehet balra nagy ívben fordulni. Az autósok, akik a Rákóczi út-Thököly út tengelyen haladnak, és észak vagy északnyugat irányban szeretnének továbbmenni (M3-as, VII., VI., XIII. kerület), egyedül a fasoros mellékutcákon tudnak a Dózsa György útra, az Ajtósi Dürer sorra, vagy a Hungária körútra feljutni. A főútról (Thököly út) főútra (Dózsa György út, Stefánia út, Hungária krt.) történő, a nagy ívben történő balra kanyarodás lehetősége nincs kiépítve, nem lehetséges. Az eredmény igen látványos: a gyönyörű mellékutcákban a fák jó része olyan szinten károsodott, hogy az elmúlt évben százas nagyságrendben vágták ki azokat, és helyükre igen gyenge minőségű, előnevelt fácskákat ültettek. Ezek túlélése is kétséges. Ugyanakkor a mellékutcák élhetetlenné váltak a nem odaillő forgalom miatt. (Cházár András utca, Columbus utca, Amerikai út stb.). Az említett mellékutcák házai a századforduló és az 1920-as évek építészeti gyöngyszemei, amelyek nincsenek mélyen alápincézve, és nem alkalmasak arra, hogy a hatalmas forgalmat elviseljék. A bennük okozott kár helyrehozhatatlan. Utoljára de nem utolsósorban említem, hogy jobbkezes utcák, amelyek az egérútként alkalmazott mellékutcákat keresztezik, fokozottan balesetveszélyesek az adott forgalom mellett.

3. Mi lesz a közművezetékekkel, csatornákkal az ideiglenes pályatest alatt? Ez persze olyan műszaki kérdés, amelynek megítéléséhez komoly műszaki felkészültség szükséges. Ezzel együtt jó lenne tudni, hogy a jelenlegi burkolatvastagság és az aláépített szerkezet megbontása hogyan hat a főút alatt futó, nagy átmérőjű, nagy teljesítményű vezetékekre.

A fentiekre szeretnék válaszokat az illetékesektől. Örülnék, ha érdemi megoldásokat sorolnának a nyilvánosság előtt.

Világi Mariann

Budapest