A tálibok meg öngyilkos merénylőt küldtek rá. Egyébként egyre több az amerikai és más nyugati halottja az immár nyolcéves afganisztáni háborúnak. Az amerikai sajtó napok óta arról ír, hogy ezen a héten adja át a katonai vezetés Obama elnöknek a stratégiai tervezetet, amely megoldást kínálna az (egyébként mindenki által megoldhatatlannak tartott) helyzetre. További negyvenötezer amerikai katonát vezényelnének a hatalmas országba, hogy a megnövelt létszámú katonai erő visszaszorítsa a tálibokat, s megszilárdítsa a kabuli kormány uralmát a közép-ázsiai országban.

Obama csapdában van. Már korábban elkötelezte magát: az afgán konfliktust megoldja, miközben Irakból kivonja csapatait. A helyzet azonban nem javul, egyre több a halott, az amerikaiak többsége ezt a háborút is utálja, s haza akarja hozatni a fiúkat. Egyre kevesebben hiszik el, hogy Amerikát és Európát Afganisztánban kell megvédeni a terrorizmustól. A Pentagon pedig éppen valami ilyesmit sugall.

A hosszú konfliktusban a NATO-tagság révén mi is részesek vagyunk. Nem is úsztuk meg halálos áldozatok nélkül, de például a britek vagy a kanadaiak már nagyon sok zászlóba burkolt koporsót fogadtak Afganisztánból. A dilemma keserves, mert elég nagy a valószínűsége annak, hogy amennyiben a Nyugat kivonulna Afganisztánból, az ország ismét a terror bázisává válhat. Talán. De a jelek arra mutatnak, hogy a nyugati katonai, politikai jelenlét legalább annyira tüzeli a terrorra hajló erőket, mint azok távolléte.

Százötven éve próbálkoznak a nyugatiak, hogy a maguk képére formálják, leigázzák, "civilizálják" ezt az országot. Az erőszakos modernizáció senkinek sem sikerült, véres fejjel menekültek onnan a britek és a szovjetek is. Szóval így nem megy. Afganisztánt a nyugati katonai jelenlét nem emeli ki a középkorból, a liberális parlamenti demokrácia bevezetése, az emberi jogok érvényesülése illuzórikus a törzsi társadalomban. A háborúban nem lehet szó fejlesztésről, egészségügyről, oktatásról, útépítésről. A helyszínről tudósító nyugati újságírók arról számolnak be, hogy az afgánok gyűlölik a tálibokat is, de elismerik, hogy azok legalább megvalósítanak valamilyen jogrendet az általuk ellenőrzött területen. A háborúskodás - ahogy korábban is - az afgánok és a betolakodó külföldiek között zajlik, s a tálibok vannak otthon. Ők nemzeti felszabadító harcként értelmezik a maguk dzsihádját. Egy másik nyugati úgy jellemzi a helyzetet: nekünk karóránk van, nekik idejük.

Szóval, lehet, hogy Obama elfogadja tábornokai javaslatát és növeli a csapatok létszámát. Ha így tesz, rosszul teszi. Az Egyesült Államok hadserege Délkelet-Ázsiában sem győzött a gerillák ellen, s az Egyesült Államok társadalma sem támogatta ezeket a háborúkat. Az európaiak sem akarják folytatni ezt a fajta "modernizációs" missziót. Nagy hiba a szolgaian értelmezett szövetségesi hűség. A magyar társadalom, a magyar politika eközben még el sem kezdett beszélni arról, hogy miért is vannak magyarok Afganisztánban; kell-e ez nekünk, kellenek-e ők az afgánoknak? Feltehetően egészen más attitűdre lenne szükség. Vagy várhatjuk a további koporsókat.