(Lex Hess)

Hogy ne érhessen a félreértelmezés vádja, szó szerint idézett állításokra és érvekre kívánok reagálni az alábbiakban.

1. "Ezek a csoportok (értsd: a szerzővel egyet nem értő, de magukat liberálisnak tartó személyek - T. B. ) mindenben különböznek, csak egyben nem: nem értik, hogy nem lehet a tekintélyelv, a ťnormális többségŤ jegyében egy csoportot demonstrációs jogától megfosztani." Ebben egyetértünk, de abban nem, hogy a náci propaganda tiltása a normális többség szubjektív ízlésének vagy moralitásának kikényszerítése lenne. A náci eszmék nyilvános hirdetése politikai filozófiailag azért nem tolerálható egy liberális politikai közösségben, mert annak végső alkotmányos alapértékét tagadja: az egyenlő emberi méltóságot, ráadásul annak legdurvább formájában, a faji alapú megkülönböztetés útján. Elvitatva egyes társadalmi csoportoknak nemcsak az egyenlő emberi méltóságát, de adott esetben még az élethez való jogát is. (Az ő nyelvükön: "Dögöljön meg az összes zsidó, cigány, buzi stb.") A liberális politikai közösség természetesen nem lehet a többség zsarnoksága, de a nácizmus tiltása nem a többségi moralitás jogi kikényszerítését jelenti, hanem a politikai közösség erkölcsi alapjainak védelmét, jogi eszközökkel.

Ezért nem lehet egyenlőségjelet tenni a náci eszmék terjesztését tiltatni kívánók és azok közé, akik a "marihuánaszívást és a rapzenét, a kereszténységet (vagy más vallásokat) szatirikusan ábrázoló műveket, a melegfelvonulást, a pornót, Spiró Györgyöt [...] a szektákat/kisegyházakat, vagy ellenkezőleg: az őket bíráló könyveket, honlapokat, a pucér nőket, a bunyót és a káromkodást" tiltanák be. A felsorolt magatartások, életformák, személyek stb. egyike sem tagadja az emberek alapvető egyenlőségét, mások szabadságát aránytalanul és indokolatlanul nem sérti, hisz nem kötelező Spirót olvasni (habár mindenkinek ajánlom), pornót nézni (ízlés dolga), vagy egyházhoz csatlakozni, s ha így teszünk, akkor nem ér minket sérelem. Ugyan ellenkezhet valaki szubjektív erkölcsi vagy ízlésítéletével valamely írás, műfaj vagy egyházi dogma, de ezek a sérelmek, mivel nem az egyenlő emberi méltóság tagadásának következményei, s az esetleges sértett fél által könnyen el is kerülhetők, valóban nem igazolt alapjai a jogi kényszernek a liberális konszenzus szerint. Így nincs abban semmilyen következetlenség, hogy valaki nem tiltaná be a pornót vagy a kisegyházakat, míg a nácizmus elleni jogi küzdelmet elfogadhatónak tartja. (Azzal egyetértek, hogy azonos elvi alapon a kommunista tömeggyilkosság melletti tüntetés sem megengedett. Annyi különbséget azért látnék - és ezért sokan megvethetnek, de hát ez van -, hogy Marx nem egyfajta totalitárius diktatúra eszmei alapjait fektette le, míg a Mein Kampfban Hitler igen, így a szocializmusról mint eszmeáramlatról lehet olyan értelmezést adni, ami összhangban van az egyenlőségelvű politikai filozófiával, ezzel szemben a nácizmusról nem. Mutasson valaki egy központi jelentőségű marxi tételt, amely cáfolja ezt a kijelentést!)

2. "A rendőrnek, a törvénynek akkor van dolga, ha egy cselekedet, beszéd törvényileg definiálható, látható kárt okoz másoknak. Ilyen az erőszak (vagy az erőszakra történő nyílt felbujtás, uszítás), fenyegetés, kényszerítés, zsarolás, csalás stb. A fasiszta ťideológiai diverzióvalŤ eszméink erejével kell harcolni, szavakra szavakkal (vagy megvető hallgatással) illik felelni, nem gumibottal, bilinccsel, cenzúrarendelettel. Akik ezt nem értik, a paternalista zsarnokság autoriter intézményrendszerét építik." Az állítás a klasszikus liberális alaptétel, a kárelv megfogalmazása, s mint ilyen, csalóka, mert a kárelv vonzereje mindig is abban rejlett, hogy egyszerű tesztjét kínálja az állami kényszeralkalmazás igazoltságának: ami másnak kárt okoz, tilos, ami nem okoz kárt, szabad. A probléma az, hogy a kár maga is normatív fogalom, vagyis a) erkölcsi érvelést igényel annak megállapítása, hogy mi minősül sérelemnek, és mi nem, b) politikai filozófiai és jogi igazolást igényel, ha valamely sérelemként elismert következmény elleni küzdelem jogi védelemre is érdemes (a büntetőjog mint ultima ratio). Ezért azzal nem lehet lezárni a vitát, hogy az erőszak egyértelműen kárt okoz, míg a nácivonulás nem, mert ez egyszerűen nem igaz: aki zsidóként, homoszexuálisként, romaként maga is szenvedett koncentrációs táborban, vagy akinek kivégezték, elgázosították a hozzátartozóját, annak igenis sérelmet okoz, ha mások ugyanazokat az eszméket hirdetik nyilvánosan (sőt az állam szervei által tudomásul vetten, adott esetben közpénzből finanszírozott rendőrség által biztosítva), amelynek nevében emberek milliói pusztultak el, s amely a még élő kisebbség tagját is elpusztítaná, szegregálná, ha hatalomra jutna. Legalábbis számukra félelmet kelt egy ilyen közösségben élni, a mindennapi életük lehetetlenül el, autonómiájuk és a félelem nélküli magánélethez való joguk csorbul, a náci eszmék hozzátartozóik kegyeletét s saját becsületüket sértik. Nem mellékes az sem, hogy úgy tűnik, a társadalmi diskurzus egyszerűen nem alkalmas eszköz a szélsőséges eszmék elleni küzdelemre, a felvilágosodás programja e tekintetben megbukni látszik. Az elmúlt húsz évben a hivatalos kormányzati politika mindig elítélte a szélsőségeket, ennek ellenére van egy lassan húszszázalékos náci pártunk. Akit ez nem győz meg arról, hogy hazánkban a demokratikus politikai diskurzus nem alkalmas a szélsőséges eszmék elleni küzdelemre, annak nincs további érvem.

3. Vitatja a szerző azt is, hogy nemzetközi kötelezettségünk lenne a nácizmus vagy egyéb szélsőséges eszmék (ismétlem, eszmék, s nem egyéb módon kárt okozó magatartások) elleni küzdelem, állítván: "Rengeteg tiltáspárti hivatkozik a '47-es békeszerződésre hamisan." A szerző által elemzett jogforrás rendelkezései magyarra fordítva valóban nem támasztják alá egyértelműen a Hess-emlékmenet tiltását, az angol eredeti mégis ezt az olvasatot tűnik alátámasztani: "Hungary, which [...] has taken measures for dissolving all organisations of a Fascist type on Hungarian territory, whether political, military or para-military, as well as other organisations conducting propaganda, including revisionist propaganda, hostile to the United Nations, shall not permit in future the existence and activities of organisations of that nature which have as their aim denial to the people of their democratic rights - Part II Section 1 Article 4)", s itt a "people" inkább embereket, mint népet jelent. E körben a vita azonban felesleges is, mert a szerző megfeledkezik arról, hogy a tiltás mellett érvelők hivatkoznak a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre is, amelyet hazánk az 1969. évi 8. sz. törvényerejű rendelettel tett a belső jog részévé. Az egyezmény többek között a következőket tartalmazza: "4. cikk: A részes államok elítélnek minden olyan propagandát és minden olyan szervezetet, amely egy bizonyos fajnak vagy egy bizonyos színű vagy etnikai származású személyek csoportjának felsőbbrendűségét hirdető eszméken vagy elméleteken alapszik, vagy a faji gyűlöletet és megkülönböztetést valamilyen formában igazolni vagy előmozdítani igyekszik, és vállalják, hogy az ilyen megkülönböztetésre irányuló minden izgatás vagy eljárás gyökeres kiirtására haladéktalanul pozitív intézkedéseket hoznak és ebből a célból, kellő figyelemmel az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációjában foglalt elvekre és a jelen Egyezmény 5. cikkében világosan kifejtett jogokra, egyebek között:

a) Törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, illetve más színű vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erőszakos cselekedetet vagy arra való izgatást, továbbá fajgyűlölő tevékenység mindenféle támogatását, annak pénzelését is beleértve;

b) Törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propagandatevékenységet, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja vagy arra izgat, az ilyen szervezetekben vagy tevékenységben való részvételt pedig törvény által büntetendő cselekménynek tekintik."

Azt gondolom, ez világos beszéd, nehéz dolga lenne annak, aki ezen nemzetközi kötelezettségünk ellenében is megpróbálná bizonyítani a nácizmus bármilyen megjelenésének jogszerűségét.

A szerző a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa