Azoknak sem, akik szerint az egész botrány csupán az ellenzék politikai hisztériája, amellyel ismét sikerülhet elüldözni egy nagybefektetőt Magyarországról. Én ugyanis az ügyről eddig megtudott információk alapján se ördögöt, se angyalt nem tudok faragni a King's Cityért serénykedő befektetőkből és az őket támogató kormányokból. Bizonyos csak abban vagyok, hogy egy ilyen beruházást nem így kell előkészíteni és támogatni.

A King's City tervének és a helyszínének szánt sukorói telek megszerzésének megítélését nem érdemes összemosni. A kaszinóval és golfpályával kiegészített luxusszálló elképzelése nem attól és akkor rossz, ha a telekcsere törvénybe ütközik, mint ahogyan az ingatlanüzletet sem az teszi előnyössé, ha a tóparti beruházás elnyeri minden érintett támogatását. Ahhoz azonban, hogy a King's City megvalósuljon, mindkettőnek tisztának és támogatottnak kell lennie.

A sukorói terület megszerzését eredményező teleküzlet jogilag és erkölcsileg akkor bukik meg, ha a csereszerződés "nagyon nem" volt értékarányos, tehát az állam az üzlettel jelentős vagyont vesztett. Ezt utólag is egyszerű eldönteni: újra fel kellene értékeltetni az ingatlanokat. Jogi gubanc akadhat még számos, de ezeket lehet a köz számára megnyugtatóan orvosolni - akár egy új szerződéssel is.

Ha az ingatlanügylet tiszta, vagy azzá lehet tenni, akkor érdemes azzal foglalkozni, hogy egyébként a King's City kívánatos idegenforgalmi látványosság-e a Velencei-tó partján. Na, ez az a pont, ahol a kormány és a befektetők nyilvánvalóan hibáztak. A kormány úgy adott kiemelt státuszt a beruházásnak, hogy annak környezetvédelmi kihatásairól, a környéken élők közötti támogatottságáról nem győződött meg alaposan. Hiába egy mindeddig elfeledett, hasznavehetetlennek tűnő csalitos a sukorói telek, még akkor is a Velencei-tó partján van.

Ebből fakadóan annak hasznosításáról csak a Velencei-tó természeti értékeire figyelemmel, a kívánatos (az ott élők és vállalkozók által is támogatott) turisztikai fejlesztési irányával összhangban lehet dönteni. A kormány ráért volna még teljes mellszélességgel a beruházás mögé állni akkor is, ha meggyőződik a sukorói King's City környezetvédelmileg és turisztikailag egyaránt kívánatos voltáról. A befektetőknek pedig legalább azzal egy időben kellett volna a helyieket meggyőzniük terveik előnyeiről, amikor ezt több menetben a kormánynál tették - és legalább akkora vehemenciával.

Ez most már szinte lehetetlen küldetésnek látszik, hiszen a minimális feltételei sincsenek meg annak, hogy a felek megismerjék és megértsék a másik szándékát, érveit, és ez alapján esetleg megegyezzenek egy olyan beruházásról, amely elégségesen sokak számára elfogadható. Vagy esetleg közösen belássák, hogy ezt nem itt kell felépíteni - hanem valahol máshol Magyarországon. Nem először sülylyedhet el egy beruházási terv azon, hogy elfelejtik időben megszerezni hozzá a helyiek minél teljesebb támogatását - ami pedig fontosabb lehet a kormányénál is, mert az előbbivel a zsebben az utóbbira is nagyobb az esély. Ráadásul könnyebb elkerülni, hogy az ügyet a nagypolitika saját napi céljaira használja fel.

Ma az tűnik a legvalószínűbbnek: el sem jutunk odáig, hogy megismerjük, mi is épülne pontosan Sukorónál, és milyen hatással lenne a Velencei-tó környezetére. A King's City pedig végül sehol sem valósul meg Magyarországon, a tó sukorói részén pedig ugyanazt azt elhanyagolt csalitost találják majd az arra járók, amit ma.

Így győzünk mi.