Egyrészt, mert a prágai tavasz leverésének évfordulóján a köztársasági elnök, s az akkori miniszterelnök már bocsánatot kért a "testvéri beavatkozás" miatt.

Másrészt, mert a köztársasági elnök úr csupán vendégként érkezett volna a szoboravatóra, s nem az ő feladata volt az esemény megszervezése, hanem a helyi civileké. Harmadrészt, mert a magyar diplomácia jó előre biztosította a látogatás körülményeit, a szlovák külügy pedig egészen az utolsó pillanatig nem talált kivetnivalót az úttal kapcsolatban. Nem zavarta őket sem a dátum, sem a látogató személye. Robert Fico még az utolsó pillanatban is ígéretet tett Bajnai miniszterelnök úrnak: minden a legnagyobb rendben lesz. Majd gyorsan meggondolta magát, s biztonsági kockázatot emlegetve - az érvényes látogatási engedély ellenére - kiutasította országából a magyar államfőt, a szlovák szélsőségesekre hivatkozva, akikért ő nem tud felelősséget vállalni, egyszersmind bátorítva ezzel ezeket az erőket.

Mélyen sajnálom Koós Gábor olvasótársam rosszhiszemű reakcióját (Éppen huszonegyedikén?, augusztus 25.) Az "őshonos nemzetek" szókapcsolat kiragadásával teljesen félreérti az elnöki beszéd valódi üzenetét, a Szent István-i Intelmek ma is aktuális szavait: "Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő." A Sólyom-beszéd sokkal inkább összeköt, mintsem elválaszt.

A Kádár-korszak szemellenzős magyarságpolitikája a jelen külpolitikai környezetben sem folytatható. A szomszédos országok európai normákkal szembemenő nemzetiségi politikája mellett nem lehet szó nélkül elmenni. E kérdésben bizakodva tekintek a magyar diplomácia mostani erőfeszítéseire.

Rechtenwald Kristóf

Szeged