- Örömmel tapasztalom, hogy a postás ismételten - hol ide, hol oda - beletesz egy-egy friss Népszabadságot a postaládákba. Különösen szívesen olvasom az Arcok rovatukban megjelenő írásaikat. Ősszel kénytelenek voltunk lemondani a helyi lapot is a magas előfizetési díj miatt. Elszomorító, hogy meg kell gondolnia az embernek, vehet-e naponta egy újságot is.
Bíró Lajosné

- Szívesen olvasom Návai Anikó interjúit a tengerentúli művészvilág jeles képviselőivel. Az augusztus 22-i számban megjelent, Roland Emmerich rendezővel készült interjúban (Hurrá, itt a világvége!) véleményem szerint oda nem illő mondat került: „Ha van a filmemnek vörös farka, akkor az az, hogy addig vigyázzunk a jóra és a szépre, amíg van, mert ha elvesztettük, már késő". A „vörös farok" itt nyilván a film fő mondanivalójára utal, és a rendező saját, tényleges szándékait fejezi ki. Kíváncsi volnék, hogyan hangzott ez el az eredeti beszélgetésben?! A magyar, már nem egészen fiatal olvasó számára a „vörös farok" egyértelmű jelentést hordoz: így nevezték-nevezik a szocialista rendszer idején az irodalmi alkotások végére illesztett, befejező, tanulságot hordozó szövegrészt, amely a művet összhangba igyekszik hozni a pártállam elvárásainak megfelelő ideológiai elvekkel. Egy Nyugat-Németországban született, az Egyesült Államokban dolgozó rendezőről elég nehéz elképzelni, hogy erre gondolt.
Dr. Laki András

A telefonügyeletre érkezett:

- Nagyon köszönöm az Arcok oldalt. Csodálatos sorsokat, a jót és a szépet mutatja meg a hétköznapok szürkeségében. Nehogy abbahagyják!

- Hogy mertek olyan cikket leközölni, mint a Papp László Tamásé (Lex Hess, augusztus 26.)? Maradjanak meg baloldali lapnak!

- A régi honlapjukon a keresés egyszerűbb és sokkal jobb volt. Most körülményesebb, ezért lassúbb is.