Hogy ennek ellenére most Bajnai le akar ülni Ficóval, annak oka nyilván sokkal inkább a kétségbeesés és a kármentés szándéka lehet, mintsem a fordulat reménye. A kormányfő bevallottan a feszültség eszkalálódásának a kézzelfogható veszélyét érzékeli; ez ellen próbálna tenni valamit. Az adott helyzetben ezért aligha érheti szemrehányás.

Merthogy a legutóbbi napokban a szembenállás tényleg ijesztő méreteket öltött, és a viszony még ennél is baljósabb kilátásokkal terhes. A világsajtó egy része egyenesen arról kezdett cikkezni, hogy a két érintett kormány akár képtelennek bizonyulhat majd mederben tartani a fejleményeket, és a kezdeményezés szélsőségesek kezébe csúszhat át.

Ezt a mindenképpen túlzónak és elhamarkodottnak tetsző vélekedést ráadásul legújabban bizonyos szerencsétlen magyarországi esetek is erősíthetik. A szlovák nagykövetségre dobott Molotov-koktélokra vagy Peter Weiss nagykövet inzultálására nincs mentség. Ezek az ostoba akciók kizárólag Magyarországnak ártottak, hazánk imázsát rombolták. És persze az elkövetők jócskán terceltek is velük a szlovák propagandának, amely pontosan azt a képet igyekszik sugallni Magyarországról, hogy békétlen, szélsőségekre hajló ország, amely képtelen Szlovákiával a történelmi megbékélésre. E meggondolatlan, a politikai analfabetizmus kategóriáját kimerítő cselekedetek a lehető legrosszabb pillanatban estek meg Budapesten

Akkor, amikor a magyar diplomácia erőfeszítéseket tesz Európa figyelmének felhívására az éledő szlovák nacionalizmusra, a Duna túlpartján gerjesztett magyarellenességre, mindenekelőtt pedig a pozsonyi nyelvtörvény politikai lápvirágaira. Ezek a próbálkozások még csak nem is mondhatók teljesen eredményteleneknek vagy feleslegeseknek. Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának közvetítési kísérlete például kifejezetten bátorító; ha másért nem, legalább azért, mert Pozsony kénytelen volt elismerni, hogy neki is "vannak még teendői" a jogszabály korrekt végrehajtását illetően.

A semleges megfigyelés lehetőségét veti fel az EU nyelvi ügyekben illetékes biztosához eljuttatott Tabajdi-levél csakúgy, mint a svéd soros uniós elnök által ajánlott közvetítés Budapest és Pozsony konfliktusában. Nagy kár volna ezt a lassacskán már ébredező európai figyelmet és rokonszenvet szélsőséges akciókkal éppen magyar részről lelohasztani.

Mint ahogy kontraproduktív lenne most utcára engedni a mindkét oldalon valóban meglevő indulatokat is egy olyan ügy kapcsán, ahol megoldási esély leginkább csak nemzetközi intézmények bevonásával kínálkozhat - egészen a Fico-Slota-éra végéig. Az meg nem holnap lesz.

Igaz, talán addig sem kellene még jobban egymás torkának ugrania a két civakodó szomszédnak; a helyzet így is elég rossz már. E tekintetben valódi áttörésre a Bajnai által kezdeményezett találkozón gyakorlatilag semmi remény sincs - Pozsonynak ez egyáltalán nem érdeke. Már az is valami lenne, ha az adott szinten be lehetne fagyasztani a konfliktust.