Ez jó hír, mert benne van, hogy azoknak az állami vállalatoknak, zéertéknek, közlekedési és közüzemi cégeknek, erdőgazdaságoknak, vadásztársaságoknak miegyebeknek a felügyelőbizottsági tagjai előtt, akik speciel börtönben vagy előzetesben vannak, még e jeles eseményre, a felügyelőbizottsági ülésekre se nyílik meg a zárkaajtó. Ami azért előrelépés, mert a Tasnádi-féle meg különféle bankárügyek óta tudjuk, hogy nincs az a fogva tartás, házi őrizet, hogy ha a nagy formátumú ember ott akar lenni valahol, akkor ne legyen ott.

Úgy látszik azonban, hogy például Hunvald György, fél éve előzetesben lévő polgármester, ha akarna, se tudna kimenni, így nélküle ülésezik a felügyelőbizottság, már ha ülésezik. A hírügynökség ugyanis azt jelentette, hogy a hazai dolgozó értelmiség legjavát elsöprő létszámban reprezentáló felügyelőbizottsági tagoknak egyáltalán nem akaródzik megjelenni az üléseken.

Havas Szófia, egyéb témakörökben igen nagy tekintélynek örvendő MSZP-s képviselő, maga is felügyelőbizottsági tag az egyik kórházban, szomorúan állapította meg, hogy "képviselőtársaim, akik egyébként szabadlábon vannak, azok bizony nem igazán szoktak, vagy legalábbis sokan közülük nem szoktak eljárni a felügyelőtanácsi ülésekre". Nota bene, figyeljük meg eme finom, ám egyszersmind kurucosan szókimondó beismerésnek ama részét, ami a szabadlábra vonatkozik; ím, elérkezett az idő, amikor MSZP-s képviselő esetében a beosztás és a választókörzet mellett már azt is jelezni kell, hogy szabadlábon van-e az illető.

Ám nem is ez az érdekes. Hiszen éppen húsz esztendeje tudjuk, hogy a felügyelőbizottsági tagság az a képviselőnek alanyi jogon járó juttatás, a Teremtő ezzel az amúgy semmiféle szellemi és fizikai erőfeszítést nem kívánó megbízatással kívánja kompenzálni azt, hogy nem minden esetben sikerült tökéleteset alkotnia teremtéskor. A felügyelőbizottsági tagság tehát jár, mint a levegő és a vizek, s olyannyira a társadalom lüktető hétköznapjainak a része, hogy immáron az általános egyenértékes szerepét tölti be, a párt- és közéleti viszonyok mindenkori értékmérője.

Olyannyira értékmérő és fizetőeszköz, hogy a felügyelőbizottsági tagság bármikor konvertálható egy másik felügyelőbizottsági tagságra, sőt akad olyan potentát, aki egyszerre felügyel telefontársaságot, Volán-vállalatot és erdészetet, ami azt jelzi, hogy a felügyelésre valószínűleg születni kell. Jó, ezt is tudtuk. Az már izgalmasabb, hogy "a felügyelőbizottságoknak nincs lehetőségük megvonni a tiszteletdíjat azoktól a tagoktól, akik nem járnak ülésekre". Ami persze csak elméleti alapvetés, hiszen ha senki nem jár be a felügyelőbizottsági ülésre felügyelni, akkor végeredményben nincs ugyebár ülés sem, ami megállapíthatná, hogy nem járnak be a tagok; igaz, ha meg is lehetne vonni a tiszteletdíjat, akkor se vonná meg senki, hiszen nem jött létre az ülés.

Mint látható, nem írok neveket. Ha ugyanis most az volna ide kinyomtatva, hogy Hunvald György fél éve úgy veszi fel havi pár százezres felügyelőbizottsági tiszteletdíját, hogy közben más irányú elfoglaltsága okán egyetlen ülésen sem jelent meg, akkor azonnal rázúdulna a népharag. Ha az volna kinyomtatva, hogy az MSZP már foglalkozik annak gondolatával, hogy Hunvald Györgyöt esetleg visszahívja a felügyelőbizottságból, akkor ugyancsak népharag törne ki, hogy ez miért csak most jutott az eszükbe, s mi az, hogy csak esetleg.

Ha az ország összes létező felügyelőbizottsági tagjának a neve ki volna nyomtatva, össznemzeti csámcsogás venné kezdetét, mint a VIP-listáknál meg a végkielégítéseknél, és akkor az igazgatótanácsi tagságokról még nem is beszéltünk; ilyenkor csak épp a lényegre nem figyel senki, azaz a rendszer a botrány elülte után minden esetben zökkenőmentesen működik tovább.

Holott nekünk ennek a mechanizmusnak a tökéletességére kellene figyelnünk, a finomhangolásokra, ahogyan minden alkatrész összecsiszoltan dolgozik. S hogy miként a horribilis végkielégítéseknek, úgy ennek a felügyelőbizottsági linkségnek és arcátlanságnak sincsen gazdája, ezt nem találta, nem dolgozta ki senki, ez egyszerűen csak van, kialakult, a fene se gondolta volna, s itt hitetlenkedve már mi is széttárjuk a karunkat.

Tán ezért is tökéletes ez a rendszer. Olyannyira, hogy ne legyenek kétségeink: ha keze ügyébe kerül majd a következőknek, legyen az polgári párt vagy akármilyen radikális alakulat, tán belepiszkálnak majd kicsikét, ám egyszersmind bele is szeretnek, és a lényegét meghagyják. Új felügyelőbizottsági tagok jönnek, illetve maradnak majd távol az új felügyelőbizottságok üléseiről; de hiszen így állt helyre mindig is a világ rövid időre megbomlott rendje.