A főváros mindent meg is tesz azért, hogy a budapestiek vagy az itt autózók ki tudják használni a helyre kis ajándéktárgyat. A városháza maga is ügyesen alkalmazza a stresszoldó gyakorlatokat: a szorításról és a nyírásról az egészségügyi és az oktatási intézményekben dolgozók tudnának beszámolni, a görgetésben a BKV-nak van gyakorlata, a rugózás az adóügyosztályhoz, a nyomás, sodrás, gyúrás és párnázás pedig a Fővárosi Közgyűlés napi politikai csatározásaihoz köthető.

Persze nincs a világon olyan felújítás, építkezés, amely miatt ne panaszkodna valaki, készítsék elő azt bármilyen körültekintően. Budapesten némileg más a helyzet: a fővárosi felújításoknak ugyanis egyszerre halálos ellensége a négy évszak, a függőleges és a vízszintes, valamint a határidők és a költségkeret. A példákat hosszan lehet sorolni a 4-es metrótól a Margit hídig. Utóbbi lezárása miatt tegnap, az első munkanapon még nem jött a várt káosz, igaz, forgalom sem volt nagyon, az majd csak a jövő héten, a tanévkezdéskor lesz. A korábban ígért temérdek buszsávból, jelzőlámpa-áthangolásokból és hatalmas P+R parkolókból egyelőre főként azok valósultak meg, amelyeket némi útfelfestéssel le lehetett tudni.

A felújítások megszervezéséhez, alapos előkészítéséhez volna elég ember, a főpolgármesteri hivatalban ugyanis 1300 hivatalnok dolgozik, nagyjából annyi, mint három minisztériumban. A hazai bürokrácia szokásos lomhaságát és impotenciáját azonban valódi töketlenkedéssé fokozza a fővárosban kavargó, a rendszerváltás óta legerősebb politikai örvény.

A végkielégítési tragikomédia után a héten Demszky Gábor főpolgármesternek (és a várost irányító koalíciónak) saját párttársai adhatnak gyomrost azzal, hogy néhány SZDSZ-es városatya, kiegészülve az egykori MDF-esekkel és vélhetően a Fidesszel, olyan rendeletmódosítást terjeszt elő, miszerint a közműcégek vezetőit ne a magabiztos koalíciós többséggel bíró szakbizottság, hanem a Fővárosi Közgyűlés nevezhesse ki. Az ottani egyfős, törékeny többség miatt pedig minden egyes képviselő zsarolási potenciálja megnő, megint lehet tanácsnoki posztokért vagy jutalomállásokért bejelentkezni a megfelelő voksért cserébe.

Nem csoda, hogy az amúgy sem villámgyorsan és szuperhatékonyan működő hivatali apparátus a szokásosnál is bénultabb és óvatosabb. A fene se akar ilyenkor bármiről is dönteni. Ki tudja, hogy az éppen zajló politikai csatározásokban kinek az érdekeltségi körét sikerül megsérteni vagy nem kellően figyelembe venni?

Örüljünk annak, hogy a Margit hídi munkálatok közül legalább a stresszlabdák már elkészültek. Lesz még alkalom használni őket.