Fico magatartása nem menthető. Arról azonban nem esett szó, hogy vajon mi értelme volt ragaszkodni az augusztus 21-i szoboravatási dátumhoz. Ha már nem huszadika, akkor nem mindegy, hogy 21-e, 22-e, esetleg 23-a?

Azt fel sem merem tételezni, hogy a magyar diplomácia ne lett volna tisztában a dátum érzékeny voltával. Én sokkal inkább arra következtetek - erre utal az is, hogy ezt a kérdést minden hivatalos magyar nyilatkozat szemérmesen kerüli -, hogy maga Sólyom Lászó ragaszkodott ehhez a naphoz. A pozsonyi Pravda szerint még Angela Merkel is figyelmeztette, de Sólyom nem tágított. Innen kezdve - ismétlem, egyetértve, hogy a kiutasítás messze aránytalan és udvariatlan volt - elég nyilvánvaló, hogy ez a köztársasági elnök részéről provokáció, de legalábbis erőfitogtatás volt.

A köztársasági elnök reakciója, hogy visszafordult a hídon, az adott helyzetben a legjobb volt, amit tehetett. Az előző napon azonban ismét sokat tett azért, hogy felbőszítse a szomszédainkat. Ünnepi beszédében a Kárpát-medencében őshonos nemzetek emlegetése, egyes szomszédos, magyarlakta országok számon kérése véleményem szerint többet árt a határon túli magyaroknak, mint használ.

Koós Gábor

Zirc