Nincs tehát utánpótlás, s nem nehéz megjósolni, hogy legalább egy évtizedig nem is lesz. Ha számos okot azonnal nem szüntet meg a kormány, akkor később sem, és mérnökeink se lesznek.

Közel húsz éve kerettantervek, keretóratervek vannak. Ez azt jelenti, hogy míg azelőtt pontosan előírták, hogy iskolatípusonként melyik osztályban, mely tárgyból hetente hány órát kell tartani, azóta "tól-ig" határozzák meg az óraszámokat.

Már ezek a keretek is a társadalomtudományok javára billentik a mérleget. Az iskolavezetők többsége magyar, történelem, idegen nyelv szakos, hajlamosak arra, hogy a reáliákra csak a minimálisan kötelező óraszámot javasolják a helyi tantervbe. A tantestületek pedig - többséggel - el is fogadják.

Hogy mennyi egy adott iskolában a hetente megtartható órák összege, azt a fenntartók (az önkormányzatok) határozzák meg úgy, hogy minél kevesebbe kerüljön. Ha esetenként azt még talán el is fogadja a képviselő-testület, hogy idegen nyelvet egyszerre harminc főnek nem lehet eredményesen oktatni, és nagy kegyesen csoportbontást engedményez, matematikából csak nagy ritkán. Fizikából, kémiából pedig hiába is erőltetnék az iskolák a kisebb csoportokban hatékony tanulókísérleti órákat, így hát ilyen előterjesztéssel nem is kísérleteznek. Nincs pénz a kísérleti eszközök, berendezések beszerzésére, az elavultak cseréjére, a javíthatatlanok pótlására, pedig a legegyszerűbb szerkentyűk is egy vagyonba kerülnek.

Találkoztam olyan fiatal fizikatanárral, aki elmondta, hogy az egyetemi tanulmánya előtt egyetlen kísérletet sem látott. No, nem ezért kuriózum az ő esete (sőt ez a gyakori), hanem azért, mert ennek ellenére képes volt megtanulni a fizikát. Az értelmes diák bizonyos tárgyakat a könyvből is képes megtanulni, matematikát, fizikát, kémiát azonban nem. Ezekhez a tantárgyakhoz a természet irányított megfigyelése, kísérletezés és tanári magyarázat kell. Miután az utóbbiakban a tanulóknak egyre kevesebb a részük, a természettudományos tárgyakból évről évre sokkal rosszabbak az érettségi (felvételi) eredmények, mint a humán szakokból. Ezért aztán a Műegyetemen középiskolai tananyagot tanítanak az oktatók, de még örülhetnek, hogy van kinek. Ha így haladunk, rövidesen nem is lesz.

A 14-18 évesek nagyobb hányada nem gimnáziumba, hanem szakközépiskolába jár, ahol a közismereti tantárgyakból kevesebb a kötelező, mint amennyi a felsőfokú tanulmányokhoz kell.

Az iskolák a válság előtt is a kormányzati, önkormányzati takarékoskodás színterei voltak. Most még inkább azok. Csupán az nem jutott még eszükbe, hogy ha egy osztály tanulói 2-3 különböző idegen nyelvet választanak, akkor egyetlen csoportban taníttassák őket, mert akkor mindjárt bábeli nyelvzavart is illusztrálni lehet.

Egyetlen filléres óradíjért!

Szerémy Gyula

Prima Primissima díjas nyugalmazott gimnáziumi igazgató