Több határozat szerint a „véleménynyilvánítás alkotmányos védelme annak érték- és igazságtartalmától függetlenül" megilleti a megszólalót. A 36/1994-es határozat szerint viszont „az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására". Az 1992-es határozat még indokoltnak tartja „a közösségek méltóságának" büntetőjogi védelmét, a 2008-ban hozott 95-ös és 96-os határozatok azonban már abból indulnak ki, hogy a „közösségek méltósága önálló alapjogként nem értelmezhető". A Magyar Szinonima Szótár szerint az „izgatás" és az „uszítás" szinonimák, a 18/2004-es AB-határozat ennek ellenkezőjét állítja, amikor erre is hivatkozva alkotmányellenesnek tekinti az Országgyűlés által már elfogadott törvényt. És a példák még hosszan sorolhatók. Ha az állampolgár értetlenkedik, magára vessen!

Valki László bíráló szavain túlmenve megkockáztatom azt a megjegyzést, hogy elsősorban nem az AB által visszautasított törvénymódosítási kísérletek alkotmányellenesek, hanem az alkotmánybírósági határozatok, melyek rendre nemlétezőnek tekintik az alkotmány 7. paragrafusát, amely a nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangját írja elő. (Erre a tényre a szerző által is említett különvélemények is utalnak.) V. L. megemlíti, hogy a „clear and present danger" (nyilvánvaló és közvetlen veszély) jogelv - érintőlegesen - már az 1992-es határozatban is szerepel. Az akkori határozat azonban ehhez hozzáfűzi, hogy „itt az a döntő, hogy mi került veszélybe, az uszítás az alkotmányos értékrendben szintén igen magasan álló alanyi jogokat veszélyeztet". Amikor a 2004-es határozat az 1992-es határozatra utal vissza ennek a jogelvnek az említésénél, sajátos módon erről a lényeges megállapításról „elfelejtkezik".

Holmes bíró, a „clear and present danger" 90 évvel ezelőtti „kitalálója" feltehetően forogna a sírjában, ha ennek tökéletes félreértelmezéséről hallana. A veszély szó ugyanis nem csupán és nem is elsősorban az erőszak veszélyét jelenti, mert az „alanyi jogok" körébe beletartozik az emberi méltóság, a jó hírnévhez való jog, a diszkrimináció tilalma is. Márpedig ezek megsértésének „nyilvánvaló és közvetlen veszélye" a rasszista megnyilvánulások többségénél eleve fennáll. Az erőszaknak - mint feltételnek - a belemagyarázása, megkövetelése a jogalkalmazás csődjét jelenti, egyértelműen ellentétes az alkotmánnyal és a létező jogszabályokkal. Jó lenne, ha ennek az Alkotmánybíróság is tudatában lenne.

Kerekes Ottó
Budapest