Noha a magyar gazdasági teljesítmény nem volt szinkronban az említettekkel április és június között, a hírek azért jók, mert a németek és a japánok klasszikusan exportfüggőek, ami annyit jelent, hogy a nagyon nyitott és exportfüggő gazdaság számára, mint a magyar, ugyancsak pislákol a fény az alagút végén. A német, a francia és a japán növekedés ugyan egy százalék alatt van még, és az éves adat erősen negatív lesz mindhárom helyen, de egészében véve úgy fest, hogy a világgazdaság elmozdult a legmélyebb pontról. Ez a tétel alátámasztható a világ legerősebb gazdaságának, az amerikainak a második negyedévi teljesítményével is, mely ugyan még a negatív tartományban maradt, de az első negyedévhez képest a csökkenés üteme látványosan - bő öt százalékponttal - esett.

Mindezzel együtt elég sok az "ugyanakkor". A munkanélküliségi mutatók nem mozdulnak, vagy ha igen, akkor lefelé. Nem jelezték vissza a tőzsdék sem a jó híreket, sőt. A recesszióból való kilábalás első híreit igencsak mérsékelt optimizmus kíséri. Nem ok nélkül. Augusztusban az Egyesült Államokban a fogyasztók a korábbinál kisebb költekezési hajlandóságot jeleztek, ami globalizált világunkban azzal járt, hogy a sanghaji tőzsdén szinte példa nélküli zuhanás következett be. A magyarázat egyszerű: a befektetők tartanak tőle, hogy a kínai áruk iránti amerikai kereslet csökkenhet. A japán tőzsdére ugyanezen okból szállt rá a ború, s ahogyan ez lenni szokott, a befektetői óvatosság járványként terült szét öt kontinensen. A tőzsdei árfolyamokon előbb-utóbb mégis éreztetni fogja a hatását az, hogy a hatalmas, csaknem 6oo milliárdos kínai gazdaságösztönző program a beruházási javak nagy exportőrei (NSZK, Japán) előtt óriási lehetőségeket nyitott meg.

A hitelezési piac is lassan magához tér. A bankok, ha mást nem is, a nemzetközi kereskedelmet "már" hajlandók finanszírozni. Vért pumpálnak a világgazdaság kimerült szervezetébe. A nagy exportőrök felhalmozott készletei kimutathatóan apadnak, aminek azzal kell együtt járnia, hogy e készleteket megint feltöltik, tehát növekszik a kibocsátás és vele együtt csökkenhet a munkanélküliség. Ez ismét egy jó hír - nekünk is. Jövőre a GDP-ben megjelenő összes, megtermelt jövedelem számai elé a világ valamennyi nagy ipari országában valószínűleg pozitív előjelet lehet majd írni, habár az utána megjelenő szám még senkit nem fog ámuldozásra késztetni. Magyarországra nézve elenyésző visszaesést jósolnak a gazdaságkutatók még 2010-ben is, de ez csak jövendölés. Emlékeztetnék rá, hogy a folyó év második negyedévében mért német/francia "kilábalást" szinte senki nem látta előre, az augurok inkább egy helyben topogással, vagy további szerény (amerikai méretű) visszaeséssel számoltak. Ahogy az Economist írja: immár nem azt kell fürkészni, hogy lesz-e "egyáltalán" talpra állás, hanem inkább azt, hogy annak a mértékét mekkorára kalibráljuk?