A mérleg

Kiss Józsefné a Ha kész a leltár című, július 14-i olvasói levelében megrótt azért, mert megírása előtt nem gondoltam át az ingatlanadóval kapcsolatos véleményemet (Kenyéren és tejen, június 20.), vagyis nem készítettem "leltárt" - mit kaptam a társadalomtól és mit adtam cserébe.

 


Nem tudom Kissné hányas - én 1941-es születésű vagyok. Fiatalon "végigélvezhettem" Rákosi pajtás korszakát. Tanultam, mint sokan mások - ingyenes oktatásban, ami a népszavazás "sikere" miatt az is maradt. Az egyetemet estin, munka mellett végeztem, mert többre törekedtem. Az első gyermekem születésekor még nem volt gyes, sem gyed. A másodiknál már bevezették, de összege olyan kevéske volt, hogy osztás-szorzás után a szülési szabadság lejártakor a feleségem visszament dolgozni. Szerencsére nyugdíjas szüleink - akikkel együtt laktunk, mert önálló lakásunk nem volt - óvodás korukig vigyáztak rájuk. A ma leócsárolt "gondoskodó állam" az alacsonyan tartott jövedelmek mellett ezt adta, meg a lakáshoz jutás lehetőségét, bár esetemben a szövetkezeti lakás sem tartozott az ingyenes kategóriába, de a havi keresetünkből a beugró összeget két gyerek mellett, kis szülői segítséggel két év alatt ki lehetett gazdálkodni. Öt év alatt önerőből, sok-sok baráti segítséggel - anyósomék telkén - felépítettünk egy 32 négyzetméteres házikót. Higgye el, diplomásként kiválóan értek az alapásáshoz, betonozáshoz, csemperagasztáshoz, mert rávitt a muszáj. Az utolsó "gyarapodásom" a jelenben leledzik. Anyósomék 1989-es halála után eladva szövetkezeti lakásunkat teljesen felújítottuk 1940-ben épült lepusztult családi házukat, amelynek illetékkori értéke ötmillió forint volt.

Levelemben csak annyit írtam, hogy ennek a válságnak az egyedüli vesztesei mi, nyugdíjasok vagyunk. 1989-ben ötmillióra értékelt zuglói családi házunk az övezeti besorolás miatt igencsak veri a 30 milliós értékhatárt. Reszkethetek, hogy mi lesz saját vérünk, verítékünk árán megszerzett kis nyaralónkkal és a házunkkal, ha nem tudjuk a sarcot kifizetni. Felháborodásom okozója az azóta finomított Bajnai-féle nyilatkozat volt, amiben a kormányfő azt ajánlotta, hogy aki nem bírja, adja el és menjen olcsóbba vagy fizessen az örököse. Ezt a "szakértő" milliomosok pofátlan gőgjének tartom, mert abban biztos vagyok, hogy sem Bajnai, sem Oszkó idős családtagjainak efféle gondjai nem támadnak a válságkezelő programtól.

Dr. Herendi Károly

Budapest

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.