Gyermekeink 8-6-2 éves unokáinkkal szerencsésen megérkeztek, és miután kiörömködtük magunkat, rendes állampolgárhoz illően, még az érkezési terminálon felállított automatánál rendezni próbáltuk a parkolás díját, ami 900 forintot tett ki. Kevés apróm volt, de volt egy kétezresem. Ezzel próbálkoztam, de bármit csináltam, az automata visszadobta. A sokadik próbálkozás után viszont azt írta ki: lejárt a parkolási időm, ezért a fizetendő összeg 1350 forintra nőtt. Bosszantott, de újra próbálkoztam. S megtörtént a csoda! Az automata elfogadta a pénzt és visszaadott 650 forintot. A másik kocsival szerencsésebbek voltunk, mert már volt 650 forintért fémpénzünk - csak 250-et kellett elővarázsolnunk. Időbe tellett, de sikerült.

Elindultunk: négy felnőtt, három gyerek, kettő troli csomagokkal és három autós gyerekülés. Arra nem számítottunk, hogy az átépítés miatt a parkolóba csak úgy lehet eljutni, ha az egészet megkerüljük. A nap kegyetlenül sütött, a hőmérő 38 fokot mutatott. Végre megtaláltuk a kocsinkat, bepakolunk és szétosztottuk a csapatot. Én a legkisebb unokámmal és a szüleivel maradtam. Az autós gyermekülés rögzítése kicsit nehezen ment, tovább tartott a kelleténél. Amikor a kiléptető kapuhoz értünk, beadtuk a parkolójegyünket, de a sorompó nem nyílt fel. Kiszólt egy hang, hogy fizessünk még 650 forintot. Értetlenségünket látva "elmagyarázta": mivel 15 percen belül nem hagytuk el a parkolót, ezért az időtúllépés újabb parkolásnak minősül. A nyomaték kedvéért hozzátette: addig ki nem megyünk, amíg a 650 forintot le nem rójuk. Persze, hogy kifizettük, mert a tűző napon már forrt az agya mindenkinek. Így került a mi 900 forintos parkolásunk kétezer forintba.

Ez így egy echte szép magyar történet, ami csak itt Budapesten, és csak a Ferihegyi repülőtér parkolójában fordulhat elő az emberrel.

Dr. Tóth Bertalan

Budapest