De hová tűnt az adóemelés? - plagizálhatnánk egy sportkommentátor örökzölddé érett kitörését a Forma-1-ből. Damon Hill végül megkerült, és ne legyenek kétségeink, az áfaemelés is előbb-utóbb fel fog bukkanni az árakban. Ha nem júliusban, akkor augusztusban vagy szeptemberben.

A kereskedők ugyanis nincsenek abban a helyzetben, hogy lenyeljék, azaz ne építsék be az árakba a magasabb adót: hiába erősödik a verseny a vevőkért, a recesszió kilapította a pénztárcákat. Már nem tolonganak a vásárlók a boltokban, mint tették azt évekkel ezelőtt. Ritkábban térnek be, és akkor is kevesebb terméket raknak a kosarakba. A forgalom apadása elért arra a pontra, amikor a kereskedő már nem tudja finanszírozni a kieső részt. Kénytelen hát követni az adóemelést.

Hogy miért nem tették ezt meg egy lépésben, júliusban? Lehet, hogy megtették. A válság ugyanis alkalmazkodásra kényszerítette a termelői, beszállítói kört. Az egyes szerződésekből derülhetne csak ki, hogy milyen nyomott áron veszik át tőlük az árucikkeket a kereskedők. Amit júniusban még 100 forintért vettek át, azt lehet, hogy júliusban már csak 95 forintért: a különbözet miatt a vásárló nem tapasztal akkora áremelkedést, mint amennyit az adóemelés indokolna. Gyanús, hogy az élelmiszereknél már májusban megtörtént az adó beépítése, megelőlegezve a júliusi változást.

Szóval nehéz kibogozni, hol bújik meg az adó. Pont e bizonytalanság miatt nem fogja egyértelműen kedvező jelnek minősíteni a júliusi inflációs adatot a kamatszintről döntő testület, a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa. Pedig látszólag erős érvvel szolgál egy újabb kamatvágáshoz az árak - ebben a helyzetben visszafogottnak tekinthető - változása. A reálgazdaság szomjazza az alacsonyabb kamatot, a forint árfolyama is - kisebb kilengésektől eltekintve - berendezkedett a 265-275 közötti szintre, vagyis innen nézve volna tere a kamatcsökkentésnek.

A jegybanktörvény azonban gúzsba köti az MNB döntéshozóinak kezét: elsődlegesen az árstabilitást kell szem előtt tartaniuk, és ha az nincs veszélyben, akkor hozhatnak a kormány gazdaságpolitikáját támogató intézkedéseket. A cégvezetők abban bizakodhatnak, hogy a jegybank egyszeri hatásként tekint az adóváltozásokra, és azt nem veszi figyelembe a kamatot meghatározó döntések során. Ha erre a következtetésre jutnak az MNB-ben, akkor augusztus vége felé megint csökkenhetnek a forrásköltségek, újabb lökést adva a magyar gazdaságnak.

A brit autóversenyzőtől megszokott sebesség eléréséhez persze még ez is kevés lenne, de legalább mihamarabb eljuthatnánk oda, hogy ne visszafelé guruljunk a pályán.