Rákos betegek esetén a tilalom, ha lehet, még erősebb. Orvos - a szakmában működő belső szolidaritásnak köszönhetően - soha meg nem tudhatja, mit él át az, akit saját orvosa Nyíregyházáról elküld az országos intézetbe, mert úgy találja, hogy csak ott tudják meggyógyítani, de a híres Kékgolyó utcában csak annyit mondanak neki, kifutottak a tvk-ból, ellátási kötelezettségük pedig nem terjed ki Nyíregyházára.

Egy daganatos beteg azt már talán tudja, hogy mi a különbség a malignus és a benignus tumor között, s csak reménykedik a jóindulatban (beningus). S nem csak a daganatot illetően. De tvk-hoz beteg embernek végképp semmi köze. Anyakönyvi nevén, teljesítményvolumen-korlátként sem. Nem rá tartozik, hogy az egészségügyi kormányzat korábban úgy próbálta korlátok között tartani a kórházaknak utalandó összegeket, hogy meghatározta, egy-egy beavatkozástípusból hány esetet fizet ki, most pedig az összeget adja meg, amelyen osztozhatnak a kórházak, s aztán akárhány beavatkozást is végeznek, osztozniuk kell. Ezt nem szeretik. Akár igazuk is lehet. Most abban érdekeltek, hogy minél kevesebb pácienst lássanak el. Azzal kísérleteznek, mi van, ha kezüket kétségbeesetten széttárva elküldik a betegeket. A közfelháborodás netán a rendszer felülvizsgálatára kényszeríti a kormányzatot. De addig?

Az üggyel foglalkozó egyik orvosi blog (Igaz - nem igaz a címe) szerint nem is az új betegek tömeges hazaküldésével van probléma: "Tessék az OEP-nél reklamálni, hogy miért van az onkológiai betegségek számára is előirányzat."

Civil szemmel - vagyis a Népszabadság online kommentárjainak egyike szerint - viszont: "...Lehet, hogy ez az egész egyszerűen csak zsarolás..."

Az idézetek alapján is úgy fest, mintha itt egy valóságos konfliktus, vagy-vagy helyzet volna. Ha nincs elég pénz, haza lehet küldeni a rákos betegeket is. Vagy nem. Az Országos Onkológiai Intézetnek adott helyzetben csak területi ellátási kötelezettsége van. Vagy nem. Az orvosoknak van egy igazságuk és a betegeknek egy másik?

Egy vizsgálat nélkül hazaküldött nyíregyházi asszony sorsa mutatja, hogy nem kettős az igazság. Az orvosa tisztázta az országos intézettel, hogy betegét nem tudja meggyógyítani, felküldi. Rábólintottak. Majd hazaküldték. Itt a vagy-vagynak vége. Ilyen nincs.

Az orvosok egy része tiltakozásul ott is hagyta az országos intézetet. Ezt a betegek nem tehetik meg. Bizonyságként arra, hogy csak egy igazság létezhet. Az övék. Még, ha most betegeskedik is.