Sokan azt is mondják, hogy kormányzásának - a konvergencia- programon túl - az Út a munkához program a hozzá kapcsolódó törvénymódosításokkal "az egyetlen kézzelfogható" reformja. Kétségtelen, hogy e program kapcsán az országban egyre súlyosabb konfliktusok váltak láthatóvá és kerültek a kormányzati politika fókuszába, amelyek mögött a generációkon át öröklődő tartós munkanélküliség, a foglalkoztatás és a gazdaság fokozatos beszűkülése áll.

A szociálpolitikai fordulat célja az volt, hogy a pénzbeli ellátások helyett - vagyis az azokhoz való hozzáférés szigorításával - a közfoglalkoztatást vonják be a súlyos helyzet enyhítésére. Egyrészt azért, hogy a közmunkákon keresztül az érintettek viszszataláljanak a munkaerőpiacra, másrészt, hogy levezesse a növekvő társadalmi feszültséget, a többség indulatait az ingyenélőknek tartott segélyezettekkel szemben.

Valójában már az Orbán-kormány óta együttműködési kötelezettségük volt az aktív korú, munka hiányában rendszeres szociális segélyre szorulóknak. Azok az önkormányzatok, amelyek megengedhették maguknak, eddig is biztosítottak számukra közmunkát. Ennek következtében az országban egyenlőtlenül oszlik meg a kínálat: a szerencsésebb régiókban élő munkanélkülieknek több esélyük van hosszabb ideig és értelmesebb munkát végezni. Ezen a helyzeten az új program sem változtatott, mert a szociális kiadások átrendezésével - a segélyre rendelkezésre álló forrás csaknem negyven százalékát csoportosították át - ugyan több pénzt biztosít az önkormányzatoknak a közfoglalkoztatás bővítésére, de a feladat továbbra is a települések nyakában maradt, s így konzerválta az eddig is egyenlőtlen helyzetet. Ráadásul az a munka, amit az önkormányzatok többnyire adni tudnak, nemcsak átmeneti, de munkaerő-piaci szempontból kifejezetten zsákutca: az ároktisztogatásából nem lesz tartós foglakoztatás, olyan, amely az állami/önkormányzati megrendelés vége után is fennmarad, mert valódi piaci kereslet áll mögötte. S ez a probléma akkor sem szűnik meg, ha az új szabályozás az önkormányzatokat egyébként pénzügyileg is érdekelté teszi a közmunkák elindításában.

Kérdéses a program gazdasági ésszerűsége is. Még nem jöttek ki az első számok, fél év ehhez rövid idő, de számos szakértő máris úgy véli: nagyon sok pénzt költenek el kevéssé hatékonyan, csekély megtérüléssel. "Ha minden úgy lesz, ahogy az a tervekben áll, akkor állami pénzből fogunk finanszírozni egy akkora falucsinosító iparágat, mint mondjuk a középfokú oktatás" - nyilatkozta Köllő János közgazdász. Mindezekből az következik, hogy a program azt a célját, hogy a strukturális foglalkoztatási problémákon enyhítsen, aligha fogja elérni. Marad tehát az a törekvés, hogy a válság miatti elbizonytalanodástól egyre ingerültebb társadalmi csoportok lássák: a segélyért és annak megőrzéséért dolgozni kell, így talán nem lesznek vevők a radikális megoldásokra. Az a baj, hogy közülük sokan már úgy érzik, a két program közül a másik a Jobbik.