A Kádári időszakban húsz évvel '56 után (1976 körül), túl egy háborúval felérő Rákosi-korszakon, túl az 1956-ban történt romboláson Magyarországon a munkával, a továbblépéssel törődtek a vezetők, és az emberek. Működtek a maszekok, a gebinek, a gmk-k, a szövetkezetek éltek szabadabb gazdasági lehetőségeikkel, a mezőgazdaság rohamléptekkel tört a világ elismerése, a világhírnév felé, aki dolgozni akart, az dolgozhatott, aki nem, annak bizonyítania kellett, hogy nem a köz veszélyeztetésével tartja fenn magát (KMK!). Viszonylagos jólét uralkodott, már ami a kialakulhatott a két világpolitikai erő egymásnak feszülése visszahúzó árnyékában.

1989-ben ezek az okok megszűntek. Minden adott volt, hogy szárnyaljon az ország. Mennyiben akadályozta ezt a Kádár- rendszer? Semmiben! De akadályozta a gátlások nélküli egoizmus, „lenyúlás" (magyar nevén szabad rablás), az ország védtelenné tétele gazdasági szerencselovagok és ordas eszmékkel szemben.
Húsz évvel a rendszerváltás után a Kádár-rendszerrel való takaródzás elfogadhatatlan. És ezt nem Kádár, a rendszer, hanem az igazság védelmében mondom.

Salga István
Budapest